Szülinapi Henna

Sziasztok Fecnikukkolók!

Képzeljétek, ma negyedévszázados lettem!

Minden évben újra és újra elképedek ilyenkor, hogy mennyi minden történhet az emberrel egy év alatt. Ma óhatatlanul is ilyen gondolatok tolakodtak a fejembe, és ennek hatására írni kezdtem. Suprise!

Tinédzser korában az ember kialakít magában egy tervet, hogy hogyan fog kinézni az élete, de legalábbis a húszas évei. Aztán közbe szól az Élet, jól kiröhögi, majd félrelöki az elképzeléseidet. Feltűri az ingujját és azt mondja flegmán: "Majd én megmondom, mit csinálj!" Ez mindig így van. Talán így is kell lennie. Neked pedig nem igazán marad más választásod, mint alkalmazkodni és remélni, hogy a lehető legtöbbet hozod ki az adott szituációból.

Persze, nekem is volt egy listám, egy ütemtervem... egy álomvilágom. Soha nem merültem bele túlságosan abba, hogy a karrieremről, a jövőbeli állásomról fantáziálgassak. Család centrikusként sokkal jobban érdekelt, hogy huszonnégy évesen házasodjak, huszonhat évesen pedig szüljek először.

Jelenleg a könnyeimet törölgetve nevetek, ahogy visszaemlékszem ezekre a tervekre. Persze a család centrikus felfogás nem szűnt meg, de sokkal reálisabbá formálódott és most már eszem ágában sincs előre eltervezni mindent. Már tudom, hogy úgysem úgy alakulnak majd a dolgok.

Ha valaki azt mondta volna tinédzser énemnek, hogy munkamániás leszek, valószínűleg kinevetem. Oké, talán a "mánia" kicsit erős kifejezés, de tény, hogy életem legnagyobb százalékát jelenleg az állásom teszi ki. Szeretem, amit csinálok, imádom a kollégáimat és úgy érzem, fontos feladatom van. Ez mind elégedettséggel tölt el, de be kell ismernem, néha rám tör a gondolat, hogy talán kicsit túlságosan e körül forog az életem.

Mindent egybevéve nem számítottam arra, hogy mikor betöltöm a huszonötödik életévemet, akkor itt fogok tartani, de ez már mindegy is. Itt vagyok. Büszkén, amiért olyannal foglalkozhatok, amit szeretek. Büszkén, amiért megállok egyedül a lábamon. Büszkén, amiért nem hagytam magam mögött gyereklelkemet. Büszkén, amiért még mindig imádok írni. És idén először büszke lehetek azért is, mert belevágtam a fejszémet nem is egy, hanem kettő blog üzemeltetésébe, és eddig egész jól alakulnak a dolgok ezen a téren is.

Szóval lehet, hogy nem sikerült tartanom az eredeti tervet, de tudtam alkalmazkodni az újakhoz!

Nektek milyen fiatalkori elképzelésetek, tervetek alakult végül máshogy? Megbántátok, hogy a dolgok más irányt vettek? Meséljétek el a Ti történeteteket is!

- Henna