Csokoládé, sör és végtelen mennyiségű sültkrumpli!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az utóbbi hetekben nagyon eltűntem, és bár ennek több oka is van, én ezek közül a legjobbat szeretném nektek elmesélni: megint elutaztam egy csodálatos helyre!

Bátran kijelenthetem, hogy mára már hagyománnyá vált az októberi családi hosszú hétvégés "nyaralásunk". Tavaly nagyon színes és kalandos élményekkel gazdagodtunk Lisszabonban, amiről nektek is írtam egy hosszabb bejegyzést. Aki esetleg nem olvasta, vagy csak szeretné felfrissíteni az emlékezetét IDE kattintva nyugodtan megteheti. :)

Ezúttal északabbra mentünk, az én legnagyobb örömömre. Nem kérdés, hogy imádom a déli országokra kollektíven jellemző laza hangulatot. Azt, hogy kevés dolgot tartanak érdemesnek arra, hogy igazán aggódjanak miatta. Ez szimpatikus hozzáállás. Viszont amikor felmerül bennem az az évente előbukkanó, teljesen hajmeresztő gondolat, miszerint hol máshol tudnám elképzelni az életemet, akkor a szívem határozotton észak felé tekinget.

Így amikor idén kitűztük úti célunknak Brugget, akkor akaratlanul is nagy elvárások alakultak ki bennem.

Na oké, de hol a francban van Brugge?

Henna Traveller Tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Úgy tűnik az utóbbi időben megszaporodtak a különböző kihívások. Ennek én nagyon-nagyon örülök, bár tény, hogy még mindig el vagyok maradva néhány teljesítésével. Viszont ezek szórakoztató játékok, amik nagyon kreatívak szoktak lenni, továbbá elősegítik, hogy egy kicsit még jobban megismerjük egymást ebben a bloggervilágban.

A mostanában kapott kihívások az írásról, olvasási szokásokról, nyaralási élményekről, könyvekről szóltak, azonban úgy gondoltam, hogy egy témakör számomra még hiányzik. Nem pánikoltam túl sokáig, arra jutottam, hogy ha nincs, hát csinálok én!

Szóval szeretném minden kedves Fecnikukkolónak bemutatni a Henna Traveller Tag-et!

Nem is szeretném tovább húzni az időt, úgyhogy útnak is indítom a kihívást! Kattintsatok tovább a szabályokért! ;)

Lessünk át a sötétebb oldalra is!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Mostanában - szerencsére - kissé nagyobb hangsúlyt kaptak az utazással kapcsolatos bejegyzések. Azért írtam, hogy ez jó dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy az utóbbi időben ismét lehetőségem volt eljutni csodás helyekre.

Sokszor mondom, hogy egy utazás alkalmával az ember koncentráljon a jó dolgokra, legyenek bármilyen aprók is azok, mert akkor ezeket a szép emlékeket raktározza el. Márpedig sokkal jobb, ha egy ilyen kalandra pozitív élményként tudunk visszagondolni. Elvégre azok a problémák, amik az út során felmerültek, az időtől megkopnak, majd teljesen el is tűnnek, ha igazán úgy akarjuk.

Ám a jelenben, amikor ott gubbasztunk a szállodai szobánkban, ami közelébe sem ér a foglaláskor látott képek mutatta pompának, akkor azért lefelé konyul a szánk. Márpedig ilyen és ehhez hasonló negatív tényezők is az utazás velejárói. NINCSEN olyan, hogy "hibátlan" vagy "tökéletes", a kérdés csupán az, hogy képesek vagyunk-e felülkerekedni ezeken, és már csak azért is jól érezni magunkat!

Én igyekszem minden esetben e szerint hozzáállni a dolgokhoz, viszont úgy gondoltam, hogy akkor vagyok hozzátok teljesen őszinte, ha egy kicsit mesélek nektek a kellemetlen dolgokról is.

Uzsidoboz és Soplica

Saját fotó

Sziasztok Fecnikukkolók!

Nem is olyan régen elmondtam a saját öt indokomat, amiért szerintem legalább egyszer érdemes elutazni régi szomszédainkhoz, a lengyelekhez. Aki esetleg lemaradt volna erról a bejegyzésről IDE kattintva elolvashatja.

Annak az írásnak is az adta az ihletet, hogy épp Krakkóba készültem egy "kisebb" baráti társasággal. Nos, most annak a hosszú hétvégének az élményeit szeretném elmesélni... már amelyik publikus persze. :P

Öt ok, amiért érdemes Lengyelországba látogatni

Sziasztok Fecnikukkolók!

Holnap ismét útnak indulok egy nagyobb baráti társasággal, és a hosszú hétvége idejére megpróbáljuk a Krakkó nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Már alig várom, a mostani sorok is a pakolás közé beiktatott, jól megérdemelt szünet alatt születnek meg.

Eszembe jutott ugyanis, hogy immáron negyedszer látogatom meg ezt csodaszép lengyel várost, mégis képes vagyok olyan izgatottsággal várni az eseményt, mintha először mennék abba az irányba. Már egyszer született egy Lengyelországról szóló bejegyzés, hiszen a legutóbbi szilveszteremet is ebben a tündérországban töltöttem, de úgy gondoltam, összeszedem nektek, hogy én miért is imádom ezt az országot. Aki eddig nem kapott kedvet a meglátogatásához, remélem ez után majd fog! :P 

Lássunk öt okot, hogy miért is utazzatok Lengyelországba!

Miénk volt a világ

Sziasztok Fecnikukkolók!

Aki korábban már járt erre fecnihalom felé, ő tudhatja, hogy szeretek az utazásaimról beszámolni. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy milyen sokat jelentenek számomra az utazások által nyert emlékek, hiszen talán a soraimból is kiszűrhető, hogy nagy örömmel mesélek róluk.

Nos, ez most sem lesz másként. Sokat utazom a családommal és családi barátokkal. Szerencsés vagyok, hogy erre lehetőségem van, és ezért végtelenül hálás is vagyok. Ám amikor a barátaival kel útra az ember, az valamiért mégis teljesen más.

Az utazás szeretete, a miatta érzett izgatottság, a begyűjtendő szép emlékekért szomjazó lelkem ugyanazt az érzést keltik bennem minden egyes alkalommal. Viszont amikor baráti társasággal utazom, akkor mindehhez társul egy plusz érzés. Egy plusz öröm, egy plusz adrenalin löket, mert tudom, hogy legnagyobb szerencsémre a barátaim is pont olyan lököttek mint én, és így nagyobb eséllyel jöhet szembe egy kiszámíthatatlan, jó program, ami természetesen kihagyhatatlan, hiszen örök emlékekkel szolgál majd.

Ilyen érzésekkel indultam útnak barátaimmal Horvátországba.

A mézeskalács városka

Sziasztok Fecnikukkolók!

Mostanában viszonylag sűrűn jöttek utazással kapcsolatos bejegyzések, és hát gondolom nem nagy meglepetés, hogy én ennek kimondhatatlanul örülök! :D 

Ezúttal a március 15-ei hosszú hétvége adott alkalmat egy utazáshoz. Nem viccelek, évek óta tervezem már, hogy eljussak ebbe a bizonyos városkába, de valahogy soha nem jött össze, pedig még buszok is indulnak Budapestről, tehát elég egyszerűen kivitelezhető az eljutás oda.

Akárhogy is, végre valahára kipipálhatom Prágát az utazási listámon!

Pannon csillagda

Sziasztok Fecnikukkolók!

Bár igazán sűrű az év második hónapja, azért ez nem teljesen rossz dolog. Még alig kezdtünk bele a 2018-as évbe, de máris eljutottam néhány csodás helyre, amik eddig csak a bakancslistámon szerepeltek.

Előző bejegyzésemben már szót ejtettem életem első planetáriumi élményéről, amihez a lélegzetelállító Zselicben volt szerencsém.

A mai napon kibővült az általam látogatott csillagvizsgálók sora, mert sikerült eljutnom a lakóhelyemtől nem is olyan távoli Bakonybélbe, ahol a Pannon csillagda is található.

Február első hétvégéje

Sziasztok Fecnikukkolók!

Minden családnak vagy baráti társaságnak megvannak a saját hagyományai. És itt most nem a karácsonyi ünneplésre gondolok, hanem olyasmikre, mint például, hogy minden évben együtt nézitek augusztus 20-án a tűzijátékot.

Nos, nálunk is él egy ilyen szokás, ami már több, mint tíz éve tart apukám és az irigylésre méltóan összetartó baráti társasága jóvoltából: minden év február első hétvégéjén elmegyünk hétvégére Kardosfára.

Mi ebben a pláne?

Nos, hallottátok már azt a kifejezést, hogy wellness disznóvágás? :D

Kis barangolás Lengyelországban, avagy Henna a hegyek között

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az idei évet egy nagyon különleges helyen köszönthettem. A családom révén lehetőségem adódott rá, hogy immáron harmadszor öleljenek körbe a Tátra hegycsúcsok hatalmas, mégis óvó karjai.

Kétszer volt már szerencsém járni ugyanezen a vidéken, de mindannyiszor nyári időszakban. Holott annak is megvolt a maga varázsa, valahogy a téli táj mégis… elbűvölt. Nem, nem. Ez sem a megfelelő szó. Próbálom megtalálni, mi a legjobb kifejezés, de egyszerűen a szavam is eláll, hacsak rágondolok.

Ám lehet, hogy pont ezzel mondok el mindent.

Egy portugál fecni, avagy Henna Lisszabonban

Azóta el szerettem volna jutni Portugália fővárosába, mióta az iskolában kiselőadást kellett tartanom róla. Az érettségi után, de még az egyetem előtt volt egy év, amikor részt vettem egy utazás ügyintéző képzésen. Az egyik órán mindenki bemutatott egy európai országot és annak főbb városait, látványosságait. Lisszabon, Porto és Madeira akkor került fel a bakancslistámra.

Idén októberben volt szerencsém lehúzni az egyik tételt erről a bizonyos listáról. Természetesen az ott szerzett emlékeket szerettem volna megőrizni, így - mint mindig ilyen esetben -, ezúttal is írni kezdtem.

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen élményekkel lettem gazdagabb, akkor kattints tovább és less bele a naplómba.