Sziasztok Fecnikukkolók!
Már a bejegyezés legelején szeretném leszögezni, hogy IGEN, ha a magad ura vagy az igenis jó dolog! Azonban ez sem fekete vagy fehér. Számos előnnyel, de néhány hátránnyal is jár. A minap sajnos az utóbbi kategóriába sorolható esemény történt velem, ami tulajdonképpen ennek az írásnak az elindítója is volt.
Talán már írtam róla, hogy immár két éve egyedül bérlek egy kis panel lakást. Tíz emeletes épület magasföldszintjén élek. Van egy picike hálóm, egy még kisebb fürdőm, illetve konyhám, és egy meglehetősen tágas nappalim, és a lista végére egy előszobát is tudok sorolni. Szóval elég király hely, ami azt illet, és én imádom is! Hajlamos vagyok elég gyorsan eldönteni, hogy az adott tárgy - vagy akár ember - tetszik-e nekem vagy sem. Ha nem, akkor nem rabolom vele a saját időmet. Ha igen, akkor viszont a végletekig kitartok. Pontosan így vagyok a saját mini birodalmammal is. Eddigi életem során több, mint hússzor költöztem - nem viccelek! Szóval az, hogy az elmúlt két évben nem tettem, az maga a csoda! Ez nem lehetne így, ha nem szeretnék itt élni.
Ám el kell keserítselek Fecnikukkoló, mert a mostani bejegyzésben ennyi bekezdés jutott az "előnyök" résznek. Most szeretnék az árnyoldaláról mesélni, mert remélem, hogy ha kiírom magamból egyebek mellett a tegnap éjjel történteket is, akkor sokkal könnyebb lesz továbblépnem.
Az olvasás nem csak kellemes, megnyugtató, de hasznos unaloműző tevékenység is. Miért? Megismerhetsz új embereket, szokásokat, tájakat, sőt egész világokat. Az, hogy ezek néha nem valóságosak, elég mellékes, aprócska részlet.
