Sziasztok Fecnikukkolók!

Ezennel szeretném bejelenteni nektek, hogy:

AZ OLDAL ELKÖLTÖZIK!

Minden korábbi bejegyzést meg fogtok találni az új oldalon - beleértve a hozzájuk írt kommenteket is. Ezt az oldalt egyelőre nem törlöm, de minden új hírt természetesen már az új blogon olvashattok. A korábbi link cserék oda már átkerültek, minden további kérést az új oldal csevegőjében tudok fogadni.

Miért van szükség a költözésre? Mint az tudjátok, egyszerre több oldalt is kezeltem (Csillagtörténetek és Az Elhagyott), ám a tavalyi évben rá kellett döbbenem, hogy a munkám és a magánéletem mellett nincs kellő időm, energiám és ihletem ahhoz, hogy több blogot tartsak az irányításom alatt. 2018 második felében érzékelhettétek, hogy csökkentek a bejegyzések száma, és ennek első sorban ez volt az oka. Ha az egyik oldalon kicsit aktívabb voltam, akkor hanyagoltam a másikat és fordítva. Ördögi kör. Idén ezen szeretnék változtatni, így az eddig különálló blogokat összevontam, és így született meg az új oldal:

PERGAMEN HELYETT

A névre kattintva eljuttok az oldalra, ahol továbbra is nagyon izgatottan várom a véleményeteket, kritikátokat, kérdéseiteket és kéréseiteket. :) 

Évösszegzés 2018 - Henna TOP 3 listái

Sziasztok Fecnikukkolók!

Először is, szeretnék mindenkinek békés, szeretettel teli karácsonyt és élményekben gazdag 2019-es évet kívánni!

Mielőtt azonban a jövőbe tekintenénk, és elkezdenénk tervezgetni azt, hogy miket fogunk csinálni a
következő évben, szerintem ez az időszak tökéletes arra, hogy kicsit lelassítsunk, és visszatekintsünk. Hiszen, az elmúlt esztendőben szerzett tapasztalatok segítésgünkre lehetnek. Ahogy a Télapó listáján ellenőrzi, hogy melyik gyerek volt jó, és melyik rossz az idén, úgy mi is megtehetjük, hogy visszatekintve értékeljük, melyik tettünk, döntésünk volt helyes vagy sem. Itt az ideje, az évösszegzésnek!

Mivel csapongó gondolataimat csak úgy tudom hatákonyan rendbe szedni, ha listákat készítek, ezért most is ehhez a módszerhez folyamodtam. Különböző témákra bontottam az idei évet, melyek három elemből állnak. Egy-egy elem inkább csak élménybeszámolás, vagy épp gyónás, de van, amelyiket esetleg tanácsként is értelmezhettek, és így talán hozzá segítem a jövő éveteket ahhoz, hogy még jobb legyen.

Lássuk tehát a TOP 3 listákat!

Az MBTI-típusom

Sziasztok Fecnikukkolók!

Nem régen olvashattátok a válaszaimat az Alternatív érettségi tagben kiválasztott kérdésekre. Az eredeti kérdéssorban (amit IDE kattintva megtaláltok) felfedeztem egy olyat, amire végül azért nem válaszoltam a kihívás során, mert úgy gondoltam, ez megérdemel egy saját bejegyzést. Ebben esett szó ugyanis az MBTI-típusról.

Forrás: Pinterest

Tíz év neked mire lenne elég?

Sziasztok Fecnikukkolók!

Forrás: Pinterest

Nem olyan régen találkoztam egy megdöbbentő, elkeserítő, sőt, egyenesen rémisztő hírrel. Miért szeretnék erről beszámolni nektek? Mert nem mehetek el e mellett szó nélkül. Egyszerűen képtelen lennék rá. Nem sok nagy dolgot tehetek, de legalább annyit meg kell tennem, amennyire önerőmből képes vagyok.

Így tehát első sorban beszélni fogok róla.

A téma kísértetiesen emlékeztet Az Elhagyott című történetemre. IDE kattintva elolvashatjátok a regényre "megépített" világ alapjait, úgy talán érthetőbb lesz, miért is ez jutott egyből eszembe. Bármennyire is furcsán hangzik, ezúttal azonban nem örültem ennek a hasonlóságnak. Egy efféle "jóslat" megvalósulásának senki nem örülne.

Miről is beszélek? Olvass tovább!

Nem itt és nem most

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az írás az önkifejezés egyik kreatív formája. Még ha nem is éppen magamról írok, a stílus, a szóhasználat, a történetszál továbbszövése, az alkotott karakterek mind-mind arról suttognak, hogy ki is vagyok én.

Nos, azt talán nem is csak halkan mondják a leírt szavak, hogy milyen álmodozó is vagyok. Ez - azt hiszem legalábbis - meglehetősen egyértelmű jellemzőm. Mindig úgy gondoltam, hogy az álmodozás hasznos, hiszen ez segít abban, hogy gyermeki énem, az örök kíváncsi, a még romlatlan lelkű kis lurkó életben maradjon bennem. Ezt tulajdonképpen huszonhat év után sem tudnám megcáfolni. Ám ennek ellenére azt is megtanulhattam, hogy soha semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Nagyon ritka, amikor valami minden kétséget kizáróan sorolható az egyik kategóriába.

A sorozatok meg én

Sziasztok Papírfecnik!

Henna vagyok és sorozatfüggő! Bizony, azt hiszem a generációnk egyik tipikusnak mondható problémája ez, és én sem maradtam ki belőle. Immár annyi sorozatot kezdtem el, hogy külön írnom kell, hogy melyiknél hányadik évad hányadik része következik, hogy ne veszítsem el a fonalat.

Imádom a könyveket. Miért? Mert egy olyan világba kalauzolnak, ami izgalmas, tele kalandokkal és mesés tájakkal. Ugyanezért miért ne szerethetném a sorozatokat? Azok, akárcsak a könyvek, remek ihletadók az íráshoz is, úgyhogy nem is bánom, hogy ez így alakult. Azt azonban tudni kell, hogy nagyon vegyes az ízlésem ezen a téren is.

Sok olyat megnézek, ami lehet, hogy nem a legfelkapottabb, de ha számomra a sztori vagy akár egyetlen karakter érdekesnek bizonyul, akkor teszek a kritikákra. A sorozatokkal is úgy vagyok, mint egy jó könyvvel: ha elkap a hév, akkor képtelen vagyok "letenni" addig, amíg a végére nem érek. Persze, amikor ez bekövetkezik, sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett. Így meg ez.

Mivel az elmúlt napokban ismét találkoztam egy olyan sorozattal, ami abszolút lekötötte a figyelmemet, eszembe jutott, hogy nektek is összeszedek néhány olyan sorozatot, amiket az évek során nagyon megszerettem.

Megtört szívek gyülekezete

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az elmúlt pár hónapban több hétvégét is az egyik jó barátomnál töltöttem a Velencei-tó környékén. Klasszikus házi bulik, jó barátok, még jobb hangulat és persze, az ezt fokozó bor, sör, meg a többi.

Ismét meg kellett állapítanom magamról, hogy akkor sem esem kétségbe, ha lány társaság nélkül kell részt vennem egy ilyen rendezvényen, mert a pasikkal is viszonylag könnyen megtalálom a közös hangot. Talán ez köszönhető annak, hogy három öcsém is van. Akárhogy is, az elmúlt időszakban újra és újra meg kellett állapítanom, hogy bármennyire is különbözik egy nő és egy férfi, vannak dolgok - egészen pontosan olyan problémák -, amik bizony nemtől függetlenül jellemzik az életünket.

Csodás anyanyelvünk

Sziasztok Fecnikukkolók!

Nem is olyan régen részt vettem egy online novella pályázatban. A Jiraiya Tolla pályázatra beküldött írásomat elolvashatjátok a Csillagtörténetet oldalon, ha IDE kattintotok, vagy akár megleshetitek a pályázat otthonául szolgáló weboldalon is, ha IDE kattintotok.

Emilly, a pályázat egyik szülőanyja hívott meg erre a kihívásra, és amint elolvastam a feladatot, máris tudtam, hogy nekem erre bizony alkotnom kell majd. A lényege az volt, hogy adottak voltak "kulcsok", vagyis három kifejezés, amik közül választani lehetett. A választott kulcsban szereplő kifejezéseknek mindenképpen szerepelnie kellett a kész műben.

Amikor kiválasztottam a saját kulcsomat, még nem volt teljes a kép, hogy pontosan milyen történetet fogok rá alkotni. Kellett hagynom magamnak pár hetet, hogy megérjen bennem a megfelelő gondolat. Abban a pár hétben azonban kíváncsi lettem. Az oké, hogy én valamilyen sztorit kreálok majd a három egyszerű, hétköznapinak tűnő szó köré, de vajon mit jelentenek ezek mások számára?

Így hát, megkerestem pár barátot, családtagot és megkértem őket, hogy mondják ki az első szót, ami beugrott nekik ezeket a kifejezéseket hallva. Ők persze csak pislogtak, hogy mi a fenét is művelek, számomra azonban jóval viccesebb volt ez a kis a játék. Az eredmény pedig engem teljesen meglepett, úgyhogy gondoltam megosztom veletek.

Csodálatos, hogy milyen színes az anyanyelvünk!

Védjük meg az otthonunkat!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Ma van a Föld napja; az a nap, amikor minden embernek eszébe kell jutnia, hogy milyen nagy problémákat okoztunk saját magunknak, és ezt bizony senki más nem hozhatja rendbe, csak mi!

Úgy gondolom, kiemelten fontos, hogy minél többen beszéljünk erről a témáról és a Föld napja tökéletes alkalmat biztosít, hogy a blogon is írhassak erről. 

43 napos kihívás - 5. nap

Sziasztok Fecnikukkolók!

A Csillagtörténetek oldalon gyakran találkozhattok gyakorlati feladatokkal vagy kihívásokkal kapcsolatos írásokkal. Az egyik legnagyobb ilyen projekt a 43 napos kihívás - amit már előre leszögeztem, hogy nem 43 nap alatt fogom megcsinálni. Már óvatosabban bánok az efféle ígéretekkel. :D

Akárhogy is, most az ötödik nap kihívása következett, ám ez a feladat sokkal személyesebb az eddigieknél, ezért úgy gondoltam, ezen a blogon jobban megállja a helyét. A feladat a következő:

ÖTÖDIK NAP:

Írj levelet:

 a jövőbeli énednek

a múltbéli énednek

a jövőbeli gyerekednek

Egészen őszinte leszek: ez a kihívás elég felkavaró volt. Pozitív és negatív értelemben is, mert óhatatlanul előtörtek bennem emlékek. Ám pont ezért tanulságosnak is számított, illetve néha még engem is megleptek a saját szavaim.

Ti mit írnátok jövőbeli, múltbeli éneteknek, gyerekeiteknek? Érdekes kérdés, kíváncsi is vagyok a válaszaitokra, úgyhogy ne kíméljetek! ;)

És akkor írjunk néhány levelet:

Gyere tavasz, én várlak!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Bár tudom, hogy a kinti időjárás még nem azt bizonyítja, hogy mindjárt itt a tavasz, én ennek ellenére a blogba már szerettem volna egy kis napsütést csempészni. ^^

Pechemre leginkább a két átmeneti évszakot - a tavaszt és az őszt - szeretem, így minden évben újra és újra elkeserít, hogy pont ebből a két időszakból élhetünk meg a legkevesebbet. Alig térünk magunkhoz a téli álmunkból, már negyven fokban legyezgetjük magunkat.

Azért, hogy eltereljem a saját, és egyben a Ti figyelmeteket is erről a szomorú tényről, arra gondoltam, hogy készítek egy listát arról, hogy miért is szeretem a tavaszt!

Mit olvassak 2018-ban?

Sziasztok Fecnikukkolók!

Amikor feltettem magamnak a címként is olvasható kérdést, akkor elhatároztam, hogy idén bizony minden olyan könyvet el fogok olvasni, amire eddig azt mondtam: "Igen, majd egyszer."

Sok "alapmű" van, ami kimaradt az életemből - eddig! Idén azonban feltett szándékom szélesíteni a látókörömet és bepótolni mindazt, amit eddig csak a "szeretném" kategóriába soroltam.

Nos, egyszerűbb, ha nem magyarázom túl, egyszerűen csak olvassátok el a következő listát! ;)

Új évi elhatározás

Sziasztok Fecnikukkolók!

Bár illett volna korábban új évi bejegyzéssel szolgálnom, hamarosan el fogom nektek mesélni azt a csodálatos utazást, ami a késedelem fő okozója. ;)

Addig is azonban beszéljünk egy kicsit az új évről, és az ezzel járó fogadalmakról.

Szülinapi Henna

Sziasztok Fecnikukkolók!

Képzeljétek, ma negyedévszázados lettem!

Minden évben újra és újra elképedek ilyenkor, hogy mennyi minden történhet az emberrel egy év alatt. Ma óhatatlanul is ilyen gondolatok tolakodtak a fejembe, és ennek hatására írni kezdtem. Suprise!

Tinédzser korában az ember kialakít magában egy tervet, hogy hogyan fog kinézni az élete, de legalábbis a húszas évei. Aztán közbe szól az Élet, jól kiröhögi, majd félrelöki az elképzeléseidet. Feltűri az ingujját és azt mondja flegmán: "Majd én megmondom, mit csinálj!" Ez mindig így van. Talán így is kell lennie. Neked pedig nem igazán marad más választásod, mint alkalmazkodni és remélni, hogy a lehető legtöbbet hozod ki az adott szituációból.

Sziasztok Fecnikukkolók!

Biztos észrevettétek, hogy a Papírfecnik új, téli designt kapott! Ennek egy elég egyszerű oka van:

IMÁDOM A DECEMBERT!

Tudom, tudom. Szürke, cuppogós latyak, hideg szél és tömeg mindenhol. Igen, ebben teljesen igazatok is van, de minek koncentráljunk ezekre, amikor csomó jó dolgot is tartogat az év utolsó hónapja?!

Lessétek meg, mi az az öt dolog, ami az évnek ezen szakaszán feldob és hátha ti is elfelejtitek a rossz dolgokat legalább egy percre. ;)

Káros álmok

Ti is néztek tévét, ugye? Szeretitek a filmeket? Esetleg a sorozatokat is? Csak azért, hogy egy költői kérdést is feltegyek: imádtok olvasni?

Nincs olyan ember – vagy legalábbis nagyon kevés -, aki legalább az egyik kérdésre ne igennel válaszolna. Persze most jogosan merül fel bennetek a kérdés: mi ezzel a baj?

Alapvetően semmi, én személy szerint mindegyikre igennel tudok válaszolni – oké, a tévém nem működik jelenleg, úgyhogy az első kérdésre pont nem lenne a feleletem, de azért értitek a lényeget. Az elkészült filmeket, írásokat, akár színdarabokat mind-mind kreatív alkotásnak, értékes szellemi terméknek tekintem. Hálásak lehetünk, amiért egy jó művet megosztanak velünk, amiért gazdagodik az életünk néhány értékesen eltöltött órával. A kivételekkel most nem foglalkozunk; úgyis csak erősítik a szabályt!

Azonban nem kerülheti el a figyelmünket az, hogy ez mekkora részét teszi ki az életünknek, és így mekkora befolyása van rá. A személyiségünk folyamatosan átalakul, változik, fejlődik és teszi ezt mindannak hatására, ami megérinti a lelkünket, beindítja a fogaskereket az agyunkban vagy csak szimplán összeszorítja a szívünket. Így tehát óhatatlanul alakítanak minket a látott képkockák vagy az olvasott sorok.

Fájó, de elkerülhetetlen

Szia Fecnikukkoló!

Neked mi ugrott be elsőre a cím láttán? Mi az, ami bár fájdalmas, mégis mindenki találkozik vele az élete során? Mi lehet az a lecke, amit meg kell tanulnia mindannyiunknak?

Mondják, hogy a legfontosabb leckéket maga az élet tanítja meg nekünk. Ebben az esetben is ő az oktatónk, mi pedig a nebulók, akik szótlanul, tehetetlenül tűrjük, hogy valami mélyenszántót ismét a fejünkbe verjen.

Kitaláltátok, mire gondolok? Nektek mi jutott eszetekbe? Ha szeretnétek, osszátok meg bátran a bejegyzés végén.

Nos, addig, amíg kíváncsian várom az általatok hozott megfejtéseket, elmondom, hogy miről is beszélek tulajdonképpen.

Mondd: Helló!

Helló Fecnikukkoló!

Köszönöm, hogy az oldalra tévedtél és szánsz időt a soraim olvasására!

A blog létrehozásának gondolatát egy másik, általam vezetett oldal inspirálta. A Csillagtörténeteken a fantáziám szárnyalhat. Kitalált karakterek, kitalált világok és megannyi érdekesség! A kreativitásomat maximálisan kiélhetem ott. Az a blog ezért is született meg. Azonban idővel felébredt bennem az igény, hogy még személyesebb hangvételűbb bejegyzéseket írjak. Mi történik velem a való világban? Mit hoznak ki belőlem ezek az események? Miért így vagy miért úgy?

Persze a kitalált történeteimben is mindig megmutatkozik a személyiségem, de a sorok mögé bújva. A Papírfecnik között nem szeretnék rejtőzködni, ez a blog abszolút én vagyok. A személy, akinek az elborult elméjében emberfeletti képességű lények teremnek. A munkamániás, a mindenmentes, az egyedülálló, a barát, a lány, a testvér és az unoka. Akinek a kezéből néha kicsúszik minden. Aki nevet, ha sírni kéne és sír, amikor nevetni illene. Az, akinek teljesen mindegy, hogy erdő vagy tengerpart. Aki imádja a könyveket, a filmeket és legszívesebben folyamatosan csak utazgatna.

Ha kíváncsi vagy, milyen az én szememmel látni a világot, akkor gyere velem!

- Henna