Sziasztok Fecnikukkolók!
Az egyik leglelkesebb kommentelő - és ezzel persze leginkább támogató - blogger társam,
Moro egy rendkívül kreatív kihívásra invitált engem. Még ilyen jellegű - azaz book tag - kihívással nem volt dolgom, ezért különösen izgalmas. A drága puszedlisütő blogját a nevére kattintva kóstolhatjátok meg. ^^
Arról nagyon sokat beszéltem már, hogy mennyit jelent nekem az írás, arról azonban már kevesebbszer esett szó, hogyan viszonyulok az olvasáshoz. Persze adja magát, hogy maga az írás is csak akkor tud elvarázsolni, ha előtte olvastál olyan könyveket, amik nagy hatással voltak rád, és amikre példaképként tekinthetsz.
Tipikusan az a fajta olvasó vagyok, aki ha belemerül egy jó történetbe, akkor megszűnik körülötte a valódi világ. Nem viccelek, enni, inni, néha talán még levegőt venni is elfelejtek. xD
Vannak időszakok, amikor egymás után szinte falom a könyveket. Ez tinédzser koromra volt a legjellemzőbb. Hetente három-négy könyvet elfogyasztottam, és egyik sem volt kevesebb, mint 200-300 oldal. Aztán jött az egyetem, a munka és kevesebb időt tudtam erre szakítani. Így sajnos vannak olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem olvasok, akár hónapokig is. Ilyenkor rendszerint inkább az írásba feledkezem bele. Ha újra elkap a hév, akkor pedig sokszor olvasom újra a már ismert, de imádott könyveket. Így persze az sem meglepő, hogy R-E-N-G-E-T-E-G könyv szerepel még az elolvasandó listámon, és néhány bizony annyira klasszikus, hogy szinte szégyellem bevallani, hogy még nem került a kezeim közé.
Pontosan ezért nagy kihívás számomra ez a feladat, no de, nem kenyerem a könnyű utat választani, úgyhogy fogjunk is bele.
Ladies and getlemen...
Az eltelt idő ellenére tisztán emlékszem még a rajtam eluralkodó izgalomra és páni félelemre az érettségire való felkészülés időszakából. Akkor szerettem bele a kávéba - amiről azóta sem tudok leszokni -, akkor jöttem rá, hogy én csak úgy tudok eredményesen tanulni, ha saját jegyzeteket készítek, és pont ebből fakadóan akkor volt utoljára ínhüvelygyulladásom. Akkoriban mindenki, aki már túl volt ezen a megmérettetésen csak azt hajtogatta, hogy milyen gyorsan túl leszek rajta, és utólag nevetni fogok magamon, amiért ennyire féltem tőle. Utáltam, hogy ezt hallom mindenkitől, de bármennyire is fáj, be kell vallanom, hogy igazuk volt. Visszatekintve már nevetek az akkori lázas készülődésen vagy azon, hogy szinte aludni sem tudtam - bár ez lehetett a kávétól is, azt hiszem. :D
Sziasztok Fecnikukkolók!
Már régóta tartozom kedves bloggertársamnak, Moronak egy kihívás teljesítésével, és végre most eljutottam odáig, hogy közszemlére tehessem. Mikor kihívott erre a "játékra", nagyon-nagyon megörültem neki, mert két kedvencemet is ötvözi: mesék és könyvek!
Sziasztok Fecnikukkolók!
Aki követi a Csillagtörténetek blogomat, már láthatta, hogy egyik kedves olvasómtól kaptam karácsonyi blog meglepetést! Az a nagy szerencse ért, hogy ezt a kedves ajándékot ismét megkaptam nem is egy, hanem két másik személytől. Ezúttal Brukú és Moro volt az ajándékozó, akiknek szeretném ezt nagyon megköszönni. Nem csak az ajándék, hanem a támogatásuk is sokat jelentett nekem már a kezdetektől.
