Write Tag - 01. Egyszer volt, hol nem volt

Sziasztok Fecnikukkolók!

El sem tudom mondani, hogy milyen régóta várok egy ilyen lehetőségre! Ahogy azt néhány korábbi bejegyzésemből egészen biztosan leszűrtétek, én magáról az írásról is szeretek írni. :D 

Több Book Tag-el találkozhattatok már nálam is, ám őszintén szólva ez az újítás valamiért sokkal inkább lázba hozott! Ez pedig nem másnak köszönhető, mint Liának. Az alábbi linken elolvashatjátok, hogyan indult útjára ez az új kihívás: Kacatos doboz 

Nem is húznám tovább az időt, lássuk azokat a kérdéseket!

Szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
2. Miről szólt?
3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :) 

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Válaszaim:

Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)

Egészen véletlenül erről van egy vicces történetem. Valamikor a tinédzser korom végén egy szanálás alkalmával előkerült egy viharvert lap, amit nyilvánvalóan kegyetlenül kitéptek eredeti helyéről: egy vonalas füzetből. Fogalmam sincs, hogy az azon olvasható pár soros mesét saját maga szórakoztatására írtam, vagy esetleg valamilyen feladat volt, mindenesetre akkor, amikor megtaláltuk rettenetesen jót nevetett rajta az egész család. Részben a borzalmas helyesírásomnak köszönhetően, részben pedig a meglepő fordulatokkal teli (ja, képzelhetitek... xD) történet miatt.

Nem emlékszem mikor, hogyan és miért született a remekmű. Anyukámmal közösen arra jutottunk, hogy alig pár évvel azután keletkezhetett, hogy megtanultam írni. Azóta számtalan költözésen túl vagyok, úgyhogy némi időbe fog kerülni, de esküszöm előkerítem, és bemásolom nektek. :D

Miről szólt?

Adott egy öreg király, aki férjhez kívánja adni leányát, de a kérőket próbatétel elé állítja. Nos, azt hiszem, a reménytelenül romantikus énem által alkotott csattanót már ennyiből ki lehet találni. :D

Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

Nehéz visszaemlékeznem. Tulajdonképpen olyan, mintha ez a késztetés mindig is a lényem egy része lett volna. Sok filmet néztem édesapámmal, sok történetet olvastam a nagymamáimtól kapott könyvekből és egész egyszerűen életre kelt bennem az érzés, hogy papírra akarom vetni a saját sztorijaimat.

Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Az jóval később történt, talán tizennégy éves lehettem. Nagyon sokáig csak magamnak írtam, ám egyszer hozzácsapódtam egy fantasztikus csapathoz, akik egy blogot működtetek és különböző történeteket publikáltak. Sokat beszéltem velük, még többet tanultam tőlük, és egy nap összegyűjtöttem a bátorságot, hogy az akkor készülő regényem első fejezetét megmutassam egyiküknek. Onnantól kezdve nagyon gyorsan beindultak az események, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a weboldalon közölt fejezeteimet több százan olvassák.

Erről egyébként írtam korábban egy bejegyzést, aki kíváncsi a részletekre, kattintson IDE. :)

Mivel több blogot is létrehoztam az elmúlt fél évben, ezért talán kissé érthetetlen, de még mindig nagyon nehezen veszem rá magam, hogy családtagoknak vagy barátoknak megmutassam az írásaimat. Mindig rendkívül izgatott vagyok a véleményük miatt, de sokan egyébként nem is tudják, hogy ez az egyik szenvedélyem. Fogalmam sincs, mennyire lepődnének meg, ha tudnák.

A mai napig az első számú személy, akinek a kritikáját mindig úgy fogadom, mint egy szomjazó a friss forrásvizet, az a nagymamám. :)

Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Nem sokat változott a témakör, amiről írni szeretek, a stílus azonban ég és föld. :D Régebben is misztikus, fantasztikus történeteket írtam, amiket talán a romantikus-kaland kategóriákba tudnék még besorolni.

Vannak egyébként olyan történetek is a tarsolyomba, amikben semmilyen másvilági, esetleg szuper erővel megáldott személy nem szerepel, de a romantikus-kaland kategória ezekre is abszolút ráhúzható. Talán kicsit krimibe hajlóak is. Remélem, majd ezekkel is találkozhattok, ám egyenlőre néhány fejezetnél többet nem éltek meg, szóval korai lenne közszemlére tenni.

Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

"Munkamódszer? Az mi is?" Hát, nagyjából így. :D

Akkor írtam, amikor kellő ihletem, energiám, megfelelő hangulatom volt hozzá. Néha egész éjszaka fent maradtam és kész volt három fejezet, de akadt olyan időszak az életemben - és a mai napig is van ilyen sajnos -, amikor hetekig egyszerűen képtelen voltam tollat ragadni (vagy megnyitni egy word doksit). Ezen nem igazán sikerült változtatnom. Lehet, csak én beszélem be magamnak, de szerintem erősen érezhető az írásomon, amikor "muszájból" vetem papírra az elképzelt szavakat. Nem szeretem. Akkor inkább kérek türelmi időt a kedves olvasóktól, így cserébe olyan olvasmányt kapnak, amire tényleg büszke vagyok.

Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :) 

Egy emlék ugrott be, még az általános iskolás évekből.

Talán nyolcadikos lehettem, amikor házi feladatként írni kellett egy fogalmazást. Nem tudom, pontosan mi volt a feladat, de én egy olyan tájról írtam, ahol nem sokkal azelőtt voltam a családommal. A házak cölöpökön álltak, és arról meséltem az írásomban, hogy azért kellett magasra építeni a házakat, mert gyakran árvíz öntötte el a területet és ezt a helyiek vajon hogyan élték meg. Még apukám segített a témaválasztásban. :) 

A fogalmazásokat fel kellett olvasni az egész osztály előtt. A tanár nagyon megdicsért. Emlékszem, az volt az első olyan dicséret az írásommal kapcsolatban, amit nem családtagtól kaptam, így természetesen dagadt a mellem a büszkeségtől. Az akkori legjobb barátnőmnek nem esett jól, hogy pozitívabb visszajelzést kaptam nála (általános iskolai lányos barátságok...pf), így megjegyezte mindenki előtt, hogy nem kellett ilyen hosszú fogalmazást írni, de a tanárnő akkor is kiállt mellettem.

Azt hiszem, az volt az a pont, ami két irányba vihette volna az életemet. Talán ha nem véd meg a tanárnő és tüskeként a "barátnőm" gonosz megjegyzése marad meg bennem, akkor lehet, soha többet nem írok. Így azonban szerencsére a másik irányba haladt tovább az életem, és hát most itt vagyok, veletek. :)

Igyekszem, olyan személyeket jelölni, akikhez még nem jutott el ez a kihívás, de nincs könnyű dolgom, szóval elnézést, ha esetleg nem én vagyok az első, aki jelölt benneteket. :)

Szatti

Maja Tankwall

Anne Hudson