Kihívás, avagy cirkusz és a puszedlik

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az egyik leglelkesebb kommentelő - és ezzel persze leginkább támogató - blogger társam, Moro egy rendkívül kreatív kihívásra invitált engem. Még ilyen jellegű - azaz book tag - kihívással nem volt dolgom, ezért különösen izgalmas. A drága puszedlisütő blogját a nevére kattintva kóstolhatjátok meg. ^^

Arról nagyon sokat beszéltem már, hogy mennyit jelent nekem az írás, arról azonban már kevesebbszer esett szó, hogyan viszonyulok az olvasáshoz. Persze adja magát, hogy maga az írás is csak akkor tud elvarázsolni, ha előtte olvastál olyan könyveket, amik nagy hatással voltak rád, és amikre példaképként tekinthetsz.

Tipikusan az a fajta olvasó vagyok, aki ha belemerül egy jó történetbe, akkor megszűnik körülötte a valódi világ. Nem viccelek, enni, inni, néha talán még levegőt venni is elfelejtek. xD

Vannak időszakok, amikor egymás után szinte falom a könyveket. Ez tinédzser koromra volt a legjellemzőbb. Hetente három-négy könyvet elfogyasztottam, és egyik sem volt kevesebb, mint 200-300 oldal. Aztán jött az egyetem, a munka és kevesebb időt tudtam erre szakítani. Így sajnos vannak olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem olvasok, akár hónapokig is. Ilyenkor rendszerint inkább az írásba feledkezem bele. Ha újra elkap a hév, akkor pedig sokszor olvasom újra a már ismert, de imádott könyveket. Így persze az sem meglepő, hogy R-E-N-G-E-T-E-G könyv szerepel még az elolvasandó listámon, és néhány bizony annyira klasszikus, hogy szinte szégyellem bevallani, hogy még nem került a kezeim közé.

Pontosan ezért nagy kihívás számomra ez a feladat, no de, nem kenyerem a könnyű utat választani, úgyhogy fogjunk is bele.

Ladies and getlemen...

Karácsonyi ajándék blogger módra

Sziasztok Fecnikukkolók!

Aki követi a Csillagtörténetek blogomat, már láthatta, hogy egyik kedves olvasómtól kaptam karácsonyi blog meglepetést! Az a nagy szerencse ért, hogy ezt a kedves ajándékot ismét megkaptam nem is egy, hanem két másik személytől. Ezúttal Brukú és Moro volt az ajándékozó, akiknek szeretném ezt nagyon megköszönni. Nem csak az ajándék, hanem a támogatásuk is sokat jelentett nekem már a kezdetektől.

Idén, nem is olyan régen - csupán pár hónapja TEJÓÉG! - nyitottam meg az első, majd nem sokára a második blogomat is. Korábban ugyan volt szerencsém belekóstolni a blogger világ alkotta torta egy apró szeletébe, de amióta két weboldal működtetéséért is felelek úgy érzem, belenyomtam a fejemet az eeeeeegész hatalmas fincsi - és persze mindenmentes - tortába! A szám pedig fülig ér!

Henna szokások - Zongora és sárkányok

Sziasztok Fecnikukkolók!

Szerintem nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy imádok írni! :O Tudom, döbbenet, mi?:D

Viszont az már kicsivel megfoghatatlanabb kérdés, hogy pontosan miért is van így. Egy ideje próbálom magam meggyőzni arról, hogy nem kell mindennek a miértjét kutatni. Néha elég, ha egyszerűen elfogadom ami van, egyszerű tényállásként és ezzel élek tovább. Néha ez meglepően könnyű, néha nevetségesen nehéz. Az írással kapcsolatban azonban talán soha fel sem merült ez a kérdés, ami magamat ismerve elég meglepő.

Minden ember törekszik rá, hogy valamilyen úton-módon kifejezze magát. Az érzéseit, a gondolatait, az álmait és a vágyait. Ezeket nem mindig könnyű szavakba önteni, bár nekem határozottan könnyebb ezt megtenni, ha a kezembe vehetek egy tollat és magam elé vehetek egy darab papírt. Előfordult már olyan is, hogy fogalmam sem volt, mit akarok írni, csak annyit tudtam, hogy magát az érzés akarom átélni. Csupán a cselekvés öröméért valamit, bármit meg akartam fogalmazni. Mint egy bagós, akinek nem csak a nikotin hiányzik, de maga a mozdulat is, ahogy előhúz egy cigarettát és meggyújtja azt. Igen, ha az írás káros szenvedélynek számítana, akkor egy elvonó sem segíthetne rajtam!

Szülinapi Henna

Sziasztok Fecnikukkolók!

Képzeljétek, ma negyedévszázados lettem!

Minden évben újra és újra elképedek ilyenkor, hogy mennyi minden történhet az emberrel egy év alatt. Ma óhatatlanul is ilyen gondolatok tolakodtak a fejembe, és ennek hatására írni kezdtem. Suprise!

Tinédzser korában az ember kialakít magában egy tervet, hogy hogyan fog kinézni az élete, de legalábbis a húszas évei. Aztán közbe szól az Élet, jól kiröhögi, majd félrelöki az elképzeléseidet. Feltűri az ingujját és azt mondja flegmán: "Majd én megmondom, mit csinálj!" Ez mindig így van. Talán így is kell lennie. Neked pedig nem igazán marad más választásod, mint alkalmazkodni és remélni, hogy a lehető legtöbbet hozod ki az adott szituációból.

Sziasztok Fecnikukkolók!

Biztos észrevettétek, hogy a Papírfecnik új, téli designt kapott! Ennek egy elég egyszerű oka van:

IMÁDOM A DECEMBERT!

Tudom, tudom. Szürke, cuppogós latyak, hideg szél és tömeg mindenhol. Igen, ebben teljesen igazatok is van, de minek koncentráljunk ezekre, amikor csomó jó dolgot is tartogat az év utolsó hónapja?!

Lessétek meg, mi az az öt dolog, ami az évnek ezen szakaszán feldob és hátha ti is elfelejtitek a rossz dolgokat legalább egy percre. ;)

Káros álmok

Ti is néztek tévét, ugye? Szeretitek a filmeket? Esetleg a sorozatokat is? Csak azért, hogy egy költői kérdést is feltegyek: imádtok olvasni?

Nincs olyan ember – vagy legalábbis nagyon kevés -, aki legalább az egyik kérdésre ne igennel válaszolna. Persze most jogosan merül fel bennetek a kérdés: mi ezzel a baj?

Alapvetően semmi, én személy szerint mindegyikre igennel tudok válaszolni – oké, a tévém nem működik jelenleg, úgyhogy az első kérdésre pont nem lenne a feleletem, de azért értitek a lényeget. Az elkészült filmeket, írásokat, akár színdarabokat mind-mind kreatív alkotásnak, értékes szellemi terméknek tekintem. Hálásak lehetünk, amiért egy jó művet megosztanak velünk, amiért gazdagodik az életünk néhány értékesen eltöltött órával. A kivételekkel most nem foglalkozunk; úgyis csak erősítik a szabályt!

Azonban nem kerülheti el a figyelmünket az, hogy ez mekkora részét teszi ki az életünknek, és így mekkora befolyása van rá. A személyiségünk folyamatosan átalakul, változik, fejlődik és teszi ezt mindannak hatására, ami megérinti a lelkünket, beindítja a fogaskereket az agyunkban vagy csak szimplán összeszorítja a szívünket. Így tehát óhatatlanul alakítanak minket a látott képkockák vagy az olvasott sorok.

Egy portugál fecni, avagy Henna Lisszabonban

Azóta el szerettem volna jutni Portugália fővárosába, mióta az iskolában kiselőadást kellett tartanom róla. Az érettségi után, de még az egyetem előtt volt egy év, amikor részt vettem egy utazás ügyintéző képzésen. Az egyik órán mindenki bemutatott egy európai országot és annak főbb városait, látványosságait. Lisszabon, Porto és Madeira akkor került fel a bakancslistámra.

Idén októberben volt szerencsém lehúzni az egyik tételt erről a bizonyos listáról. Természetesen az ott szerzett emlékeket szerettem volna megőrizni, így - mint mindig ilyen esetben -, ezúttal is írni kezdtem.

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen élményekkel lettem gazdagabb, akkor kattints tovább és less bele a naplómba.

Így lettem mindenmentes

Sziasztok Fecnikukkolók!

Itt-ott már elejtettem néhány megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy az étkezési szokásaimon radikálisan változtatnom kellett az utóbbi időben. Mivel ez eléggé központi téma volt nálam az elmúlt fél évben, ezért mindenképpen szerettem volna beszélni róla.

Olvassátok el a mindenmentes történetemet, és ha nektek is van hasonló tapasztalatotok, esetleg kérdésetek lenne vagy csak megjegyzésetek, akkor ne habozzátok azt a bejegyzés végén leírni. :)

Fájó, de elkerülhetetlen

Szia Fecnikukkoló!

Neked mi ugrott be elsőre a cím láttán? Mi az, ami bár fájdalmas, mégis mindenki találkozik vele az élete során? Mi lehet az a lecke, amit meg kell tanulnia mindannyiunknak?

Mondják, hogy a legfontosabb leckéket maga az élet tanítja meg nekünk. Ebben az esetben is ő az oktatónk, mi pedig a nebulók, akik szótlanul, tehetetlenül tűrjük, hogy valami mélyenszántót ismét a fejünkbe verjen.

Kitaláltátok, mire gondolok? Nektek mi jutott eszetekbe? Ha szeretnétek, osszátok meg bátran a bejegyzés végén.

Nos, addig, amíg kíváncsian várom az általatok hozott megfejtéseket, elmondom, hogy miről is beszélek tulajdonképpen.

Proust teszt, avagy ki vagyok én?

Helló Fecnikukkoló!

A napokban többször belebotlottam az úgy nevezett Proust tesztbe. Egy francia író nevéhez kötődik, bár igazából a kérdéseket a kedvese tette fel neki. Picit utánaolvastam, és kiderült, hogy az író válaszainak sok évre nyoma veszett, azonban megkerülése után - már a kétezres években - nem kevés euróért árverezték el. Nos, ez valójában egy önismereti teszt, ezért is gondoltam arra, hogy tökéletes első fecni lesz belőle. ;)

Rendkívül egyszerű kérdések szerepelnek benne, amikre mégis irtó nehéz válaszolni. Elgondolkodtatóak voltak és sokszor még magamat is megleptem a saját válaszaimmal, de feltételezem ez a lényege az egésznek. Mindennek az alapja, hogy tudd, ki vagy, és szeresd is ezt a valakit. Ez persze jól hangzik, de nem ennyire egyszerű. Nekem most ez a teszt segített abban, hogy közelebb kerüljek egy ilyen alap megépítéséhez, úgyhogy ezek után mindenképpen csak ajánlani tudom.

A teszttel az alábbi oldalakon találkoztam, úgyhogy a kérdések és a háttérinformációk is innen vannak: wmn és papírhalom.

Fogjunk is bele!

Mondd: Helló!

Helló Fecnikukkoló!

Köszönöm, hogy az oldalra tévedtél és szánsz időt a soraim olvasására!

A blog létrehozásának gondolatát egy másik, általam vezetett oldal inspirálta. A Csillagtörténeteken a fantáziám szárnyalhat. Kitalált karakterek, kitalált világok és megannyi érdekesség! A kreativitásomat maximálisan kiélhetem ott. Az a blog ezért is született meg. Azonban idővel felébredt bennem az igény, hogy még személyesebb hangvételűbb bejegyzéseket írjak. Mi történik velem a való világban? Mit hoznak ki belőlem ezek az események? Miért így vagy miért úgy?

Persze a kitalált történeteimben is mindig megmutatkozik a személyiségem, de a sorok mögé bújva. A Papírfecnik között nem szeretnék rejtőzködni, ez a blog abszolút én vagyok. A személy, akinek az elborult elméjében emberfeletti képességű lények teremnek. A munkamániás, a mindenmentes, az egyedülálló, a barát, a lány, a testvér és az unoka. Akinek a kezéből néha kicsúszik minden. Aki nevet, ha sírni kéne és sír, amikor nevetni illene. Az, akinek teljesen mindegy, hogy erdő vagy tengerpart. Aki imádja a könyveket, a filmeket és legszívesebben folyamatosan csak utazgatna.

Ha kíváncsi vagy, milyen az én szememmel látni a világot, akkor gyere velem!

- Henna