Káros álmok

Ti is néztek tévét, ugye? Szeretitek a filmeket? Esetleg a sorozatokat is? Csak azért, hogy egy költői kérdést is feltegyek: imádtok olvasni?

Nincs olyan ember – vagy legalábbis nagyon kevés -, aki legalább az egyik kérdésre ne igennel válaszolna. Persze most jogosan merül fel bennetek a kérdés: mi ezzel a baj?

Alapvetően semmi, én személy szerint mindegyikre igennel tudok válaszolni – oké, a tévém nem működik jelenleg, úgyhogy az első kérdésre pont nem lenne a feleletem, de azért értitek a lényeget. Az elkészült filmeket, írásokat, akár színdarabokat mind-mind kreatív alkotásnak, értékes szellemi terméknek tekintem. Hálásak lehetünk, amiért egy jó művet megosztanak velünk, amiért gazdagodik az életünk néhány értékesen eltöltött órával. A kivételekkel most nem foglalkozunk; úgyis csak erősítik a szabályt!

Azonban nem kerülheti el a figyelmünket az, hogy ez mekkora részét teszi ki az életünknek, és így mekkora befolyása van rá. A személyiségünk folyamatosan átalakul, változik, fejlődik és teszi ezt mindannak hatására, ami megérinti a lelkünket, beindítja a fogaskereket az agyunkban vagy csak szimplán összeszorítja a szívünket. Így tehát óhatatlanul alakítanak minket a látott képkockák vagy az olvasott sorok.

Egy portugál fecni, avagy Henna Lisszabonban

Azóta el szerettem volna jutni Portugália fővárosába, mióta az iskolában kiselőadást kellett tartanom róla. Az érettségi után, de még az egyetem előtt volt egy év, amikor részt vettem egy utazás ügyintéző képzésen. Az egyik órán mindenki bemutatott egy európai országot és annak főbb városait, látványosságait. Lisszabon, Porto és Madeira akkor került fel a bakancslistámra.

Idén októberben volt szerencsém lehúzni az egyik tételt erről a bizonyos listáról. Természetesen az ott szerzett emlékeket szerettem volna megőrizni, így - mint mindig ilyen esetben -, ezúttal is írni kezdtem.

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen élményekkel lettem gazdagabb, akkor kattints tovább és less bele a naplómba.

Így lettem mindenmentes

Sziasztok Fecnikukkolók!

Itt-ott már elejtettem néhány megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy az étkezési szokásaimon radikálisan változtatnom kellett az utóbbi időben. Mivel ez eléggé központi téma volt nálam az elmúlt fél évben, ezért mindenképpen szerettem volna beszélni róla.

Olvassátok el a mindenmentes történetemet, és ha nektek is van hasonló tapasztalatotok, esetleg kérdésetek lenne vagy csak megjegyzésetek, akkor ne habozzátok azt a bejegyzés végén leírni. :)

Fájó, de elkerülhetetlen

Szia Fecnikukkoló!

Neked mi ugrott be elsőre a cím láttán? Mi az, ami bár fájdalmas, mégis mindenki találkozik vele az élete során? Mi lehet az a lecke, amit meg kell tanulnia mindannyiunknak?

Mondják, hogy a legfontosabb leckéket maga az élet tanítja meg nekünk. Ebben az esetben is ő az oktatónk, mi pedig a nebulók, akik szótlanul, tehetetlenül tűrjük, hogy valami mélyenszántót ismét a fejünkbe verjen.

Kitaláltátok, mire gondolok? Nektek mi jutott eszetekbe? Ha szeretnétek, osszátok meg bátran a bejegyzés végén.

Nos, addig, amíg kíváncsian várom az általatok hozott megfejtéseket, elmondom, hogy miről is beszélek tulajdonképpen.

Proust teszt, avagy ki vagyok én?

Helló Fecnikukkoló!

A napokban többször belebotlottam az úgy nevezett Proust tesztbe. Egy francia író nevéhez kötődik, bár igazából a kérdéseket a kedvese tette fel neki. Picit utánaolvastam, és kiderült, hogy az író válaszainak sok évre nyoma veszett, azonban megkerülése után - már a kétezres években - nem kevés euróért árverezték el. Nos, ez valójában egy önismereti teszt, ezért is gondoltam arra, hogy tökéletes első fecni lesz belőle. ;)

Rendkívül egyszerű kérdések szerepelnek benne, amikre mégis irtó nehéz válaszolni. Elgondolkodtatóak voltak és sokszor még magamat is megleptem a saját válaszaimmal, de feltételezem ez a lényege az egésznek. Mindennek az alapja, hogy tudd, ki vagy, és szeresd is ezt a valakit. Ez persze jól hangzik, de nem ennyire egyszerű. Nekem most ez a teszt segített abban, hogy közelebb kerüljek egy ilyen alap megépítéséhez, úgyhogy ezek után mindenképpen csak ajánlani tudom.

A teszttel az alábbi oldalakon találkoztam, úgyhogy a kérdések és a háttérinformációk is innen vannak: wmn és papírhalom.

Fogjunk is bele!

Mondd: Helló!

Helló Fecnikukkoló!

Köszönöm, hogy az oldalra tévedtél és szánsz időt a soraim olvasására!

A blog létrehozásának gondolatát egy másik, általam vezetett oldal inspirálta. A Csillagtörténeteken a fantáziám szárnyalhat. Kitalált karakterek, kitalált világok és megannyi érdekesség! A kreativitásomat maximálisan kiélhetem ott. Az a blog ezért is született meg. Azonban idővel felébredt bennem az igény, hogy még személyesebb hangvételűbb bejegyzéseket írjak. Mi történik velem a való világban? Mit hoznak ki belőlem ezek az események? Miért így vagy miért úgy?

Persze a kitalált történeteimben is mindig megmutatkozik a személyiségem, de a sorok mögé bújva. A Papírfecnik között nem szeretnék rejtőzködni, ez a blog abszolút én vagyok. A személy, akinek az elborult elméjében emberfeletti képességű lények teremnek. A munkamániás, a mindenmentes, az egyedülálló, a barát, a lány, a testvér és az unoka. Akinek a kezéből néha kicsúszik minden. Aki nevet, ha sírni kéne és sír, amikor nevetni illene. Az, akinek teljesen mindegy, hogy erdő vagy tengerpart. Aki imádja a könyveket, a filmeket és legszívesebben folyamatosan csak utazgatna.

Ha kíváncsi vagy, milyen az én szememmel látni a világot, akkor gyere velem!

- Henna