Az idei évet egy nagyon különleges helyen köszönthettem. A
családom révén lehetőségem adódott rá, hogy immáron harmadszor öleljenek körbe
a Tátra hegycsúcsok hatalmas, mégis óvó karjai.
Kétszer volt már szerencsém járni ugyanezen a vidéken, de
mindannyiszor nyári időszakban. Holott annak is megvolt a maga varázsa,
valahogy a téli táj mégis… elbűvölt. Nem, nem. Ez sem a megfelelő szó. Próbálom
megtalálni, mi a legjobb kifejezés, de egyszerűen a szavam is eláll, hacsak rágondolok.
Ám lehet, hogy pont ezzel mondok el mindent.
