Kihívás, avagy cirkusz és a puszedlik

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az egyik leglelkesebb kommentelő - és ezzel persze leginkább támogató - blogger társam, Moro egy rendkívül kreatív kihívásra invitált engem. Még ilyen jellegű - azaz book tag - kihívással nem volt dolgom, ezért különösen izgalmas. A drága puszedlisütő blogját a nevére kattintva kóstolhatjátok meg. ^^

Arról nagyon sokat beszéltem már, hogy mennyit jelent nekem az írás, arról azonban már kevesebbszer esett szó, hogyan viszonyulok az olvasáshoz. Persze adja magát, hogy maga az írás is csak akkor tud elvarázsolni, ha előtte olvastál olyan könyveket, amik nagy hatással voltak rád, és amikre példaképként tekinthetsz.

Tipikusan az a fajta olvasó vagyok, aki ha belemerül egy jó történetbe, akkor megszűnik körülötte a valódi világ. Nem viccelek, enni, inni, néha talán még levegőt venni is elfelejtek. xD

Vannak időszakok, amikor egymás után szinte falom a könyveket. Ez tinédzser koromra volt a legjellemzőbb. Hetente három-négy könyvet elfogyasztottam, és egyik sem volt kevesebb, mint 200-300 oldal. Aztán jött az egyetem, a munka és kevesebb időt tudtam erre szakítani. Így sajnos vannak olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem olvasok, akár hónapokig is. Ilyenkor rendszerint inkább az írásba feledkezem bele. Ha újra elkap a hév, akkor pedig sokszor olvasom újra a már ismert, de imádott könyveket. Így persze az sem meglepő, hogy R-E-N-G-E-T-E-G könyv szerepel még az elolvasandó listámon, és néhány bizony annyira klasszikus, hogy szinte szégyellem bevallani, hogy még nem került a kezeim közé.

Pontosan ezért nagy kihívás számomra ez a feladat, no de, nem kenyerem a könnyű utat választani, úgyhogy fogjunk is bele.

Ladies and getlemen...

Karácsonyi ajándék blogger módra

Sziasztok Fecnikukkolók!

Aki követi a Csillagtörténetek blogomat, már láthatta, hogy egyik kedves olvasómtól kaptam karácsonyi blog meglepetést! Az a nagy szerencse ért, hogy ezt a kedves ajándékot ismét megkaptam nem is egy, hanem két másik személytől. Ezúttal Brukú és Moro volt az ajándékozó, akiknek szeretném ezt nagyon megköszönni. Nem csak az ajándék, hanem a támogatásuk is sokat jelentett nekem már a kezdetektől.

Idén, nem is olyan régen - csupán pár hónapja TEJÓÉG! - nyitottam meg az első, majd nem sokára a második blogomat is. Korábban ugyan volt szerencsém belekóstolni a blogger világ alkotta torta egy apró szeletébe, de amióta két weboldal működtetéséért is felelek úgy érzem, belenyomtam a fejemet az eeeeeegész hatalmas fincsi - és persze mindenmentes - tortába! A szám pedig fülig ér!

Henna szokások - Zongora és sárkányok

Sziasztok Fecnikukkolók!

Szerintem nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy imádok írni! :O Tudom, döbbenet, mi?:D

Viszont az már kicsivel megfoghatatlanabb kérdés, hogy pontosan miért is van így. Egy ideje próbálom magam meggyőzni arról, hogy nem kell mindennek a miértjét kutatni. Néha elég, ha egyszerűen elfogadom ami van, egyszerű tényállásként és ezzel élek tovább. Néha ez meglepően könnyű, néha nevetségesen nehéz. Az írással kapcsolatban azonban talán soha fel sem merült ez a kérdés, ami magamat ismerve elég meglepő.

Minden ember törekszik rá, hogy valamilyen úton-módon kifejezze magát. Az érzéseit, a gondolatait, az álmait és a vágyait. Ezeket nem mindig könnyű szavakba önteni, bár nekem határozottan könnyebb ezt megtenni, ha a kezembe vehetek egy tollat és magam elé vehetek egy darab papírt. Előfordult már olyan is, hogy fogalmam sem volt, mit akarok írni, csak annyit tudtam, hogy magát az érzés akarom átélni. Csupán a cselekvés öröméért valamit, bármit meg akartam fogalmazni. Mint egy bagós, akinek nem csak a nikotin hiányzik, de maga a mozdulat is, ahogy előhúz egy cigarettát és meggyújtja azt. Igen, ha az írás káros szenvedélynek számítana, akkor egy elvonó sem segíthetne rajtam!

Szülinapi Henna

Sziasztok Fecnikukkolók!

Képzeljétek, ma negyedévszázados lettem!

Minden évben újra és újra elképedek ilyenkor, hogy mennyi minden történhet az emberrel egy év alatt. Ma óhatatlanul is ilyen gondolatok tolakodtak a fejembe, és ennek hatására írni kezdtem. Suprise!

Tinédzser korában az ember kialakít magában egy tervet, hogy hogyan fog kinézni az élete, de legalábbis a húszas évei. Aztán közbe szól az Élet, jól kiröhögi, majd félrelöki az elképzeléseidet. Feltűri az ingujját és azt mondja flegmán: "Majd én megmondom, mit csinálj!" Ez mindig így van. Talán így is kell lennie. Neked pedig nem igazán marad más választásod, mint alkalmazkodni és remélni, hogy a lehető legtöbbet hozod ki az adott szituációból.

Sziasztok Fecnikukkolók!

Biztos észrevettétek, hogy a Papírfecnik új, téli designt kapott! Ennek egy elég egyszerű oka van:

IMÁDOM A DECEMBERT!

Tudom, tudom. Szürke, cuppogós latyak, hideg szél és tömeg mindenhol. Igen, ebben teljesen igazatok is van, de minek koncentráljunk ezekre, amikor csomó jó dolgot is tartogat az év utolsó hónapja?!

Lessétek meg, mi az az öt dolog, ami az évnek ezen szakaszán feldob és hátha ti is elfelejtitek a rossz dolgokat legalább egy percre. ;)