Holnap ismét útnak indulok egy nagyobb baráti társasággal, és a hosszú hétvége idejére megpróbáljuk a Krakkó nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Már alig várom, a mostani sorok is a pakolás közé beiktatott, jól megérdemelt szünet alatt születnek meg.
Eszembe jutott ugyanis, hogy immáron negyedszer látogatom meg ezt csodaszép lengyel várost, mégis képes vagyok olyan izgatottsággal várni az eseményt, mintha először mennék abba az irányba. Már egyszer született egy Lengyelországról szóló bejegyzés, hiszen a legutóbbi szilveszteremet is ebben a tündérországban töltöttem, de úgy gondoltam, összeszedem nektek, hogy én miért is imádom ezt az országot. Aki eddig nem kapott kedvet a meglátogatásához, remélem ez után majd fog! :P
Lássunk öt okot, hogy miért is utazzatok Lengyelországba!
1. Nagy terület, sok program
Nos, először is, Lengyelország irdatlanul hatalmas. Annak ellenére, hogy többször jártam már ott, mindig csak a déli részén, így persze erről is tudok nyilatkozni. Viszont azért szerettem volna ezzel kezdeni, mert a következő öt ponton kívül valószínűleg számos indokot fel tudnék még hozni, ha egy kicsivel nagyobb szeletét ismerném az országnak.
Ebből következik viszont, hogy mivel egy nagy országról beszélünk, rengeteg a választási lehetőségünk! Aki nem riad vissza a hűvösebb időjárástól, de szereti a kikötőket és azokat a monstrum méretű hajókat, akkor északi területet érdemes választania. Akit vonz a történelem, a csodás épületek, katedrálisok és érdekes múzeumok, az ország szívében bőven válogathat belőlük. Aki pedig a természet közelségére vágyik - igen, én is erre jelentkezem! -, ő kitűnő túraútvonalakra bukkanhat a déli határ mentén.
Bármihez is van kedved, ebben az országban találni fogsz olyan területet, ami illik az elképzeléseidhez.
2. A lengyel-magyar barátság nem kamu!
Biztos vagyok benne, hogy lenne, aki megcáfolna, de én a saját tapasztalataimra tudok támaszkodni, azok pedig egytől-egyig azt bizonyítják, hogy bizony a lengyel-magyar barátságot a lengyelek még most is hűen őrzik és ápolják. Hihetetlenül kedves emberekkel találkoztam eddig minden alkalommal, amikor oda látogattam. Olyan vállveregetésekkel, széles mosollyal és barátságot kézszorítással reagálnak a lengyelek, amikor meg tudják, hogy magyar ember áll velük szemben, mintha rég nem látott komájukkal találkoztak volna. Irigylésre méltó ez a hozzáállás és az utazási élményhez ez a pozitív benyomás nagyon sokat ad hozzá.
Egy apró érdekesség csupán: Krakkóban, nem messze az Óváros részen van egy Balaton nevű étterem, ahol kifejezetten magyar ételeket szolgálnak fel. Sajnos bent még nem jártam, de a puszta jelenléte is szívet melengető. Ha esetleg valaki volt olyan szerencsés, és evett már ott, kérem mesélje el, milyen élményekkel távozott. :)
3. Pénztárcabarát
Lássuk be, ez a szempont ha nem a legelső egy utazásnál, akkor is biztosan az úti céllal szemben kitűzött kritériumok listáján elöl kap helyet. Mert hát, jó dolog utazni, élményeket szerezni, de még jobb, ha az ember közben nem rokkan bele anyagilag.
Nem szeretnék részletesen belemenni, hogy milyenek az árak a kisboltokban, a hipermarketekben, az éttermekben vagy ajándékboltokban, mert nyilván ennek is több fajtája van, de nagy átlagot nézve nem tért el annyira az itthonitól. Megkockáztatom, hogy ha pesten töltenék el egy hosszú hétvégét, akkor több pénzt hagynák ott, mint Krakkóban. Ha nem az a cél, hogy öt csillagos szállodákban lakj és a trip advisoron legtöbbre értékelt éttermekben egyél, akkor néhány tíz ezer forintból már boldogan el leszel pár napot a városban. Példának okáért, én jelenleg negyven ezer forinttal gazdálkodom. Ebből térítve van a szállás három éjszakára, az autóba az üzemanyagköltség oda-vissza (egy kicsit még rá is számoltunk), illetve a költőpénz, ami tulajdonképpen csak ételre és italra kell. Úgy gondolom, hogy ez négy napra abszolút pénztárcabarát. Persze, azt még meglátjuk, hogy tényleg ki is jövök-e belőle. Majd erről is beszámolok nektek. :D
4. Érdekes és megrendítő
Lengyelország, ahogy azt már többször említettem rengeteg látnivalóval büszkélkedhet. Én ezek közül egyet emelnék ki, amit volt szerencsém sok évvel ezelőtt megnézni: Wieliczka sóbánya. Maga Wieliczka egy település, ahol ez a rendkívül érdekes bánya található. Annyira a Gyűrűk Urában megismert törpök jutnak eszembe arról a helyről, hogy talán nem is csodálkoznék, ha kiderülne, hogy az ő kezük munkájának gyümölcse. Hatalmas termek vannak kialakítva, ahol díszes csillárok világítják meg a sótól csillogó falakat. Nem csak én illetem dicsérő szavakkal a helyet, ugyanis a sóbánya szerepel az UNESCO virágörökségi listáján is.
Ám nem szabad elfelejteni, hogy a lengyel múlt nem csak csodás dolgokat hagyott hátra. A történelemből mindannyian jól tudjuk, hogy milyen sebeket ejtettek az ország lelkén. A lengyelek nem felejtették el ezt a sérülést - annak nyoma jól látható hegként még mindig ott van. Egyszer látogattam el Auschwitzba és Birkenauba. Nem tudnám még egyszer megtenni, de egyszer úgy gondolom, mindenkinek szembesülnie kell annak a rettenetes korszaknak a maradványaival. A két helyen kialakított különböző kiállítások, bemutatott tárgyak és fényképek elmondhatatlanul megrendítőek, ám pont ez az oka annak, hogy ezt bizony látni kell. Látni kell, hogy elhidd, micsoda szörnyűségre képes az ember. Látni kell, hogy aztán azt tűzd ki magad elé célul, hogy ilyen többé ne forduljon elő. Bennem ott vert kitéphetetlen gyökeret az a meggyőződésem, hogy ember, saját fajtársával, de semmilyen más élőlénnyel sem bánhat így soha többé. Az, emberségünk halálát jelentené, ezért kell azt nagyon óvnunk. Ezek azok a helyek, ahol nem csak az én túlzott szociális érzékenységemre fogható, hogy belemart a szomorúság a szívembe, mert itt mindenki ezzel szembesülhet. És legalább egyszer muszáj, hogy szembesüljünk ezzel.
5. Ó, azok a hegyek!
Nem túl meglepő, hogy külön pontban megemlítem a csodálatos természeti jelenségeket, ugye? :D Cseppet sem titok, hogy szeretem a természetet, az erdőket, a hegyeket, és a csodálatra méltó tengerszemeket. Lengyelország teljes mértékben kielégíti ezeket a vágyaimat.
Két helyet szeretnék nektek megemlíteni, amit mindenképpen érdemes megnézni, ha az ember erre jár. Az egyik: Zakopane. Ez a völgyben elhelyezkedő kis mézeskalács városka a turisták közkedvelt központja délen. Ez első sorban a téli hónapokban ütközik ki, mert akkor rengeteg síelő/snowboardozó jár erre. Így nyilván számítani kell az erre járónak arra, hogy a hegyek között kacskaringózó utakon hatalmas a dugó, de könyörgöm! Olyan elképesztően csodás tájakon haladsz át, hogy én kifejezetten még örülni is szoktam annak, hogy van időm rendesen nézelődni. Zakopanéban érdemes alaposan körülnézni a bódék között, mert a rengeteg fa áru mellett, gyönyörű bőrből készült kabátok és táskák, hatalmas, puha, meleg sálak és vicces, szőrmés zoknik és papucsok csábítanak arra, hogy elköltsd minden pénzedet. Ha inkább a hasadra gondolnál, akkor természetesen nem jöhetsz el onnan sajt nélkül. Az árusok nagy része annyit beszél magyarul, hogy elmondja neked, melyik a tehén vagy kecskesajt. Ja és számtalan ízesítésű mézet is lehet erre kapni. A személyes kedvencem a málna méz, amiből biztos feltankolok, ha legközelebb arra járok.
A második hely, amiről szeretnék mesélni nektek, az egy tengerszem, amihez fel tudsz túrázni, vagy ha szeretnéd, lovas kocsival is felvisznek egy jó nagy darabon. Ez pedig nem más, mint a Tengerszem-csúcs, azaz Rysy, ami a Magas-Tátra részét képezi. A hegy 2503 méter magasan emelkedik a lengyel-szlovák határ fölé. Amikor ott jártunk nyár volt, ami rengeteg turistát is jelentett. Ez akkor rettenetesen bosszantó volt, mert gyakorlatilag tyúklépésben lehetett csak végig sétálni a nagyobb tengerszemet, de ennek ellenére is annyira elképesztően gyönyörű volt az egész, hogy azonnal felkerül a bakancslistámra a következő tétel: Pár napot túrázni a Rysynél! Van egy szálló közvetlen a tengerszem mellett, ahonnan több kisebb-nagyobb túraútvonal is indul. Feltett szándékom a lehető legtöbbet felfedezni, és ezt bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló programokat.
Igyekeztem egy olyan pontot hagyni a végére, ami jó érzést hagy benned, Fecnikukkoló. Bízom benne, hogy ez sikerült. :) Nem említettem még persze a Krakkóban tüzet okádó sárkányt, ami egyfajta jelképe lett a városnak. Nem beszéltem az ízletes ételekről és a lengyelek vodkájáról, a Soplicáról sem, de úgy gondoltam, ha mindent elmesélnék, nem maradna felfedezni való. :D Márpedig érdemes felkutatni ennek az országnak a szépségeit, ezt elhihetitek! :)
Te jártál már Lengyelországban? Ha igen, mi volt ott a kedvenc látnivalód? Ha nem, az olvasottak alapján szívesen ellátogatnál oda?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése