Henna Traveller Tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Úgy tűnik az utóbbi időben megszaporodtak a különböző kihívások. Ennek én nagyon-nagyon örülök, bár tény, hogy még mindig el vagyok maradva néhány teljesítésével. Viszont ezek szórakoztató játékok, amik nagyon kreatívak szoktak lenni, továbbá elősegítik, hogy egy kicsit még jobban megismerjük egymást ebben a bloggervilágban.

A mostanában kapott kihívások az írásról, olvasási szokásokról, nyaralási élményekről, könyvekről szóltak, azonban úgy gondoltam, hogy egy témakör számomra még hiányzik. Nem pánikoltam túl sokáig, arra jutottam, hogy ha nincs, hát csinálok én!

Szóval szeretném minden kedves Fecnikukkolónak bemutatni a Henna Traveller Tag-et!

Nem is szeretném tovább húzni az időt, úgyhogy útnak is indítom a kihívást! Kattintsatok tovább a szabályokért! ;)

Lessünk át a sötétebb oldalra is!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Mostanában - szerencsére - kissé nagyobb hangsúlyt kaptak az utazással kapcsolatos bejegyzések. Azért írtam, hogy ez jó dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy az utóbbi időben ismét lehetőségem volt eljutni csodás helyekre.

Sokszor mondom, hogy egy utazás alkalmával az ember koncentráljon a jó dolgokra, legyenek bármilyen aprók is azok, mert akkor ezeket a szép emlékeket raktározza el. Márpedig sokkal jobb, ha egy ilyen kalandra pozitív élményként tudunk visszagondolni. Elvégre azok a problémák, amik az út során felmerültek, az időtől megkopnak, majd teljesen el is tűnnek, ha igazán úgy akarjuk.

Ám a jelenben, amikor ott gubbasztunk a szállodai szobánkban, ami közelébe sem ér a foglaláskor látott képek mutatta pompának, akkor azért lefelé konyul a szánk. Márpedig ilyen és ehhez hasonló negatív tényezők is az utazás velejárói. NINCSEN olyan, hogy "hibátlan" vagy "tökéletes", a kérdés csupán az, hogy képesek vagyunk-e felülkerekedni ezeken, és már csak azért is jól érezni magunkat!

Én igyekszem minden esetben e szerint hozzáállni a dolgokhoz, viszont úgy gondoltam, hogy akkor vagyok hozzátok teljesen őszinte, ha egy kicsit mesélek nektek a kellemetlen dolgokról is.

Uzsidoboz és Soplica

Saját fotó

Sziasztok Fecnikukkolók!

Nem is olyan régen elmondtam a saját öt indokomat, amiért szerintem legalább egyszer érdemes elutazni régi szomszédainkhoz, a lengyelekhez. Aki esetleg lemaradt volna erról a bejegyzésről IDE kattintva elolvashatja.

Annak az írásnak is az adta az ihletet, hogy épp Krakkóba készültem egy "kisebb" baráti társasággal. Nos, most annak a hosszú hétvégének az élményeit szeretném elmesélni... már amelyik publikus persze. :P

A hét írói főbűn

Sziasztok Fecnikukkolók!

Korábban a nyári tagnél már említettem, hogy több kapott kihívás is csak arra vár, hogy legyek oly kedves és válaszoljam már meg őket. A hét írói főbűn is ezen reklamálók közé tartozik, de nagy szerencsémre a "gazdája", azaz akitől kaptam, Moro nem követi a tag példáját és nem reklamál, amiért ennyire megcsúszok ezekkel. Gondolom, a háborúskodás elvonja a figyelmét. :P :D

Akárhogy is, most végre sikerült időt szakítanom arra a bizonyos hét főbűnre. Már a címe is megfogott, mert merőben más, mint az eddigiek. A kapott kihívások nagy része kedves, vidám és kreatív, úgyhogy jó egy kicsit elhagyni a szivárványos ösvényt, tiszta vizet önteni a pohárba és megmutatni a csontvázakat a szekrényben.

Moro azt rótta fel bűnömnek, hogy a Sagittarius című történetemmel (amit a Csillagtörténetek blogomon IDE kattintva megleshettek) a tervezettnél sokkal lassabban haladtam. Vagyis, szedjem már össze magam és fejezzem be! :D Abszolút jogos a követelés, az ihlet a nyáron valamiért elhagyott - gondolom beleveszett az ezernyi más programba. Azonban Moro "fenyegetése" abszolút hatásosnak bizonyult, ugyanis időközben a Sagittarius első részét sikeresen befejeztem. Juhú!

Ennek ellenére természetesen a kihívást teljesítem, úgyhogy lássuk is azokat a szabályokat és kérdéseket!

Öt ok, amiért érdemes Lengyelországba látogatni

Sziasztok Fecnikukkolók!

Holnap ismét útnak indulok egy nagyobb baráti társasággal, és a hosszú hétvége idejére megpróbáljuk a Krakkó nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Már alig várom, a mostani sorok is a pakolás közé beiktatott, jól megérdemelt szünet alatt születnek meg.

Eszembe jutott ugyanis, hogy immáron negyedszer látogatom meg ezt csodaszép lengyel várost, mégis képes vagyok olyan izgatottsággal várni az eseményt, mintha először mennék abba az irányba. Már egyszer született egy Lengyelországról szóló bejegyzés, hiszen a legutóbbi szilveszteremet is ebben a tündérországban töltöttem, de úgy gondoltam, összeszedem nektek, hogy én miért is imádom ezt az országot. Aki eddig nem kapott kedvet a meglátogatásához, remélem ez után majd fog! :P 

Lássunk öt okot, hogy miért is utazzatok Lengyelországba!

The Sunshine Blogger Tag, avagy a Napfényes nyári tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Szégyenszemre augusztus közepén jutok el odáig, hogy a nyári tag kihívásokat teljesítsem! Hát, nem siettem el, ez tény, de igaz, hogy azért még éppen időben vagyok. ;) Remélem kihívóim, Nessa és Lia nem orrolnak meg rám nagyon, amiért így elmaradt a kérdéseik megválaszolásával.

Mivel mostanában egy bizonyos tag-háborúnak, pontosabban annak két főszereplőjének, Moronak és Nessának köszönhetően megszaporodtak az ilyen kihívások, ezért számtalan vár még arra, hogy teljesítsem, de azért mindet egyszerre nem akarom a nyakatokba zúdítani, úgyhogy kihívóimtól is türelmet kell kérnem, amit bízom benne, hogy meg is kapok. ;)

Viszont most lássuk a nyári taget, amit még addig teljesíteni szerettem volna, amíg még egyáltalán nyár van. :D 

A két kihívóm oldalát az alábbi linkekre kattintva éritek el:

Nessa: http://critichedinessa.blogspot.com/2018/07/napfenyes-nyari-tag.html

Lia: http://kacatos-doboz.blogspot.com/2018/07/the-sunshine-blogger-tag.html

Ezúton is köszönöm nektek, amiért gondoltatok rám, és ismét bocsánatot kérek, amiért ennyit késlekedtem vele. Viszont, lássuk a szabályokat!

Miénk volt a világ

Sziasztok Fecnikukkolók!

Aki korábban már járt erre fecnihalom felé, ő tudhatja, hogy szeretek az utazásaimról beszámolni. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy milyen sokat jelentenek számomra az utazások által nyert emlékek, hiszen talán a soraimból is kiszűrhető, hogy nagy örömmel mesélek róluk.

Nos, ez most sem lesz másként. Sokat utazom a családommal és családi barátokkal. Szerencsés vagyok, hogy erre lehetőségem van, és ezért végtelenül hálás is vagyok. Ám amikor a barátaival kel útra az ember, az valamiért mégis teljesen más.

Az utazás szeretete, a miatta érzett izgatottság, a begyűjtendő szép emlékekért szomjazó lelkem ugyanazt az érzést keltik bennem minden egyes alkalommal. Viszont amikor baráti társasággal utazom, akkor mindehhez társul egy plusz érzés. Egy plusz öröm, egy plusz adrenalin löket, mert tudom, hogy legnagyobb szerencsémre a barátaim is pont olyan lököttek mint én, és így nagyobb eséllyel jöhet szembe egy kiszámíthatatlan, jó program, ami természetesen kihagyhatatlan, hiszen örök emlékekkel szolgál majd.

Ilyen érzésekkel indultam útnak barátaimmal Horvátországba.