A hét írói főbűn

Sziasztok Fecnikukkolók!

Korábban a nyári tagnél már említettem, hogy több kapott kihívás is csak arra vár, hogy legyek oly kedves és válaszoljam már meg őket. A hét írói főbűn is ezen reklamálók közé tartozik, de nagy szerencsémre a "gazdája", azaz akitől kaptam, Moro nem követi a tag példáját és nem reklamál, amiért ennyire megcsúszok ezekkel. Gondolom, a háborúskodás elvonja a figyelmét. :P :D

Akárhogy is, most végre sikerült időt szakítanom arra a bizonyos hét főbűnre. Már a címe is megfogott, mert merőben más, mint az eddigiek. A kapott kihívások nagy része kedves, vidám és kreatív, úgyhogy jó egy kicsit elhagyni a szivárványos ösvényt, tiszta vizet önteni a pohárba és megmutatni a csontvázakat a szekrényben.

Moro azt rótta fel bűnömnek, hogy a Sagittarius című történetemmel (amit a Csillagtörténetek blogomon IDE kattintva megleshettek) a tervezettnél sokkal lassabban haladtam. Vagyis, szedjem már össze magam és fejezzem be! :D Abszolút jogos a követelés, az ihlet a nyáron valamiért elhagyott - gondolom beleveszett az ezernyi más programba. Azonban Moro "fenyegetése" abszolút hatásosnak bizonyult, ugyanis időközben a Sagittarius első részét sikeresen befejeztem. Juhú!

Ennek ellenére természetesen a kihívást teljesítem, úgyhogy lássuk is azokat a szabályokat és kérdéseket!

Öt ok, amiért érdemes Lengyelországba látogatni

Sziasztok Fecnikukkolók!

Holnap ismét útnak indulok egy nagyobb baráti társasággal, és a hosszú hétvége idejére megpróbáljuk a Krakkó nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Már alig várom, a mostani sorok is a pakolás közé beiktatott, jól megérdemelt szünet alatt születnek meg.

Eszembe jutott ugyanis, hogy immáron negyedszer látogatom meg ezt csodaszép lengyel várost, mégis képes vagyok olyan izgatottsággal várni az eseményt, mintha először mennék abba az irányba. Már egyszer született egy Lengyelországról szóló bejegyzés, hiszen a legutóbbi szilveszteremet is ebben a tündérországban töltöttem, de úgy gondoltam, összeszedem nektek, hogy én miért is imádom ezt az országot. Aki eddig nem kapott kedvet a meglátogatásához, remélem ez után majd fog! :P 

Lássunk öt okot, hogy miért is utazzatok Lengyelországba!

The Sunshine Blogger Tag, avagy a Napfényes nyári tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Szégyenszemre augusztus közepén jutok el odáig, hogy a nyári tag kihívásokat teljesítsem! Hát, nem siettem el, ez tény, de igaz, hogy azért még éppen időben vagyok. ;) Remélem kihívóim, Nessa és Lia nem orrolnak meg rám nagyon, amiért így elmaradt a kérdéseik megválaszolásával.

Mivel mostanában egy bizonyos tag-háborúnak, pontosabban annak két főszereplőjének, Moronak és Nessának köszönhetően megszaporodtak az ilyen kihívások, ezért számtalan vár még arra, hogy teljesítsem, de azért mindet egyszerre nem akarom a nyakatokba zúdítani, úgyhogy kihívóimtól is türelmet kell kérnem, amit bízom benne, hogy meg is kapok. ;)

Viszont most lássuk a nyári taget, amit még addig teljesíteni szerettem volna, amíg még egyáltalán nyár van. :D 

A két kihívóm oldalát az alábbi linkekre kattintva éritek el:

Nessa: http://critichedinessa.blogspot.com/2018/07/napfenyes-nyari-tag.html

Lia: http://kacatos-doboz.blogspot.com/2018/07/the-sunshine-blogger-tag.html

Ezúton is köszönöm nektek, amiért gondoltatok rám, és ismét bocsánatot kérek, amiért ennyit késlekedtem vele. Viszont, lássuk a szabályokat!

Miénk volt a világ

Sziasztok Fecnikukkolók!

Aki korábban már járt erre fecnihalom felé, ő tudhatja, hogy szeretek az utazásaimról beszámolni. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy milyen sokat jelentenek számomra az utazások által nyert emlékek, hiszen talán a soraimból is kiszűrhető, hogy nagy örömmel mesélek róluk.

Nos, ez most sem lesz másként. Sokat utazom a családommal és családi barátokkal. Szerencsés vagyok, hogy erre lehetőségem van, és ezért végtelenül hálás is vagyok. Ám amikor a barátaival kel útra az ember, az valamiért mégis teljesen más.

Az utazás szeretete, a miatta érzett izgatottság, a begyűjtendő szép emlékekért szomjazó lelkem ugyanazt az érzést keltik bennem minden egyes alkalommal. Viszont amikor baráti társasággal utazom, akkor mindehhez társul egy plusz érzés. Egy plusz öröm, egy plusz adrenalin löket, mert tudom, hogy legnagyobb szerencsémre a barátaim is pont olyan lököttek mint én, és így nagyobb eséllyel jöhet szembe egy kiszámíthatatlan, jó program, ami természetesen kihagyhatatlan, hiszen örök emlékekkel szolgál majd.

Ilyen érzésekkel indultam útnak barátaimmal Horvátországba.

Nem itt és nem most

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az írás az önkifejezés egyik kreatív formája. Még ha nem is éppen magamról írok, a stílus, a szóhasználat, a történetszál továbbszövése, az alkotott karakterek mind-mind arról suttognak, hogy ki is vagyok én.

Nos, azt talán nem is csak halkan mondják a leírt szavak, hogy milyen álmodozó is vagyok. Ez - azt hiszem legalábbis - meglehetősen egyértelmű jellemzőm. Mindig úgy gondoltam, hogy az álmodozás hasznos, hiszen ez segít abban, hogy gyermeki énem, az örök kíváncsi, a még romlatlan lelkű kis lurkó életben maradjon bennem. Ezt tulajdonképpen huszonhat év után sem tudnám megcáfolni. Ám ennek ellenére azt is megtanulhattam, hogy soha semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Nagyon ritka, amikor valami minden kétséget kizáróan sorolható az egyik kategóriába.

A sorozatok meg én

Sziasztok Papírfecnik!

Henna vagyok és sorozatfüggő! Bizony, azt hiszem a generációnk egyik tipikusnak mondható problémája ez, és én sem maradtam ki belőle. Immár annyi sorozatot kezdtem el, hogy külön írnom kell, hogy melyiknél hányadik évad hányadik része következik, hogy ne veszítsem el a fonalat.

Imádom a könyveket. Miért? Mert egy olyan világba kalauzolnak, ami izgalmas, tele kalandokkal és mesés tájakkal. Ugyanezért miért ne szerethetném a sorozatokat? Azok, akárcsak a könyvek, remek ihletadók az íráshoz is, úgyhogy nem is bánom, hogy ez így alakult. Azt azonban tudni kell, hogy nagyon vegyes az ízlésem ezen a téren is.

Sok olyat megnézek, ami lehet, hogy nem a legfelkapottabb, de ha számomra a sztori vagy akár egyetlen karakter érdekesnek bizonyul, akkor teszek a kritikákra. A sorozatokkal is úgy vagyok, mint egy jó könyvvel: ha elkap a hév, akkor képtelen vagyok "letenni" addig, amíg a végére nem érek. Persze, amikor ez bekövetkezik, sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett. Így meg ez.

Mivel az elmúlt napokban ismét találkoztam egy olyan sorozattal, ami abszolút lekötötte a figyelmemet, eszembe jutott, hogy nektek is összeszedek néhány olyan sorozatot, amiket az évek során nagyon megszerettem.

Könyvmolyok booktage

Sziasztok Fecnikukkolók!

Moro jóvoltából ismét elért hozzám egy booktag, amelynek lényege a korábbiak szerint az, hogy a kapott kérdéseket megválaszoljuk. 

Köszönöm, drága Moro, hogy ezúttal is gondoltál rám! :)

Nos, nem is szeretném tovább húzni a szót: lássuk azokat a kérdéseket!