Sziasztok Fecnikukkolók!

Ezennel szeretném bejelenteni nektek, hogy:

AZ OLDAL ELKÖLTÖZIK!

Minden korábbi bejegyzést meg fogtok találni az új oldalon - beleértve a hozzájuk írt kommenteket is. Ezt az oldalt egyelőre nem törlöm, de minden új hírt természetesen már az új blogon olvashattok. A korábbi link cserék oda már átkerültek, minden további kérést az új oldal csevegőjében tudok fogadni.

Miért van szükség a költözésre? Mint az tudjátok, egyszerre több oldalt is kezeltem (Csillagtörténetek és Az Elhagyott), ám a tavalyi évben rá kellett döbbenem, hogy a munkám és a magánéletem mellett nincs kellő időm, energiám és ihletem ahhoz, hogy több blogot tartsak az irányításom alatt. 2018 második felében érzékelhettétek, hogy csökkentek a bejegyzések száma, és ennek első sorban ez volt az oka. Ha az egyik oldalon kicsit aktívabb voltam, akkor hanyagoltam a másikat és fordítva. Ördögi kör. Idén ezen szeretnék változtatni, így az eddig különálló blogokat összevontam, és így született meg az új oldal:

PERGAMEN HELYETT

A névre kattintva eljuttok az oldalra, ahol továbbra is nagyon izgatottan várom a véleményeteket, kritikátokat, kérdéseiteket és kéréseiteket. :) 

Évösszegzés 2018 - Henna TOP 3 listái

Sziasztok Fecnikukkolók!

Először is, szeretnék mindenkinek békés, szeretettel teli karácsonyt és élményekben gazdag 2019-es évet kívánni!

Mielőtt azonban a jövőbe tekintenénk, és elkezdenénk tervezgetni azt, hogy miket fogunk csinálni a
következő évben, szerintem ez az időszak tökéletes arra, hogy kicsit lelassítsunk, és visszatekintsünk. Hiszen, az elmúlt esztendőben szerzett tapasztalatok segítésgünkre lehetnek. Ahogy a Télapó listáján ellenőrzi, hogy melyik gyerek volt jó, és melyik rossz az idén, úgy mi is megtehetjük, hogy visszatekintve értékeljük, melyik tettünk, döntésünk volt helyes vagy sem. Itt az ideje, az évösszegzésnek!

Mivel csapongó gondolataimat csak úgy tudom hatákonyan rendbe szedni, ha listákat készítek, ezért most is ehhez a módszerhez folyamodtam. Különböző témákra bontottam az idei évet, melyek három elemből állnak. Egy-egy elem inkább csak élménybeszámolás, vagy épp gyónás, de van, amelyiket esetleg tanácsként is értelmezhettek, és így talán hozzá segítem a jövő éveteket ahhoz, hogy még jobb legyen.

Lássuk tehát a TOP 3 listákat!

Csokoládé, sör és végtelen mennyiségű sültkrumpli!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az utóbbi hetekben nagyon eltűntem, és bár ennek több oka is van, én ezek közül a legjobbat szeretném nektek elmesélni: megint elutaztam egy csodálatos helyre!

Bátran kijelenthetem, hogy mára már hagyománnyá vált az októberi családi hosszú hétvégés "nyaralásunk". Tavaly nagyon színes és kalandos élményekkel gazdagodtunk Lisszabonban, amiről nektek is írtam egy hosszabb bejegyzést. Aki esetleg nem olvasta, vagy csak szeretné felfrissíteni az emlékezetét IDE kattintva nyugodtan megteheti. :)

Ezúttal északabbra mentünk, az én legnagyobb örömömre. Nem kérdés, hogy imádom a déli országokra kollektíven jellemző laza hangulatot. Azt, hogy kevés dolgot tartanak érdemesnek arra, hogy igazán aggódjanak miatta. Ez szimpatikus hozzáállás. Viszont amikor felmerül bennem az az évente előbukkanó, teljesen hajmeresztő gondolat, miszerint hol máshol tudnám elképzelni az életemet, akkor a szívem határozotton észak felé tekinget.

Így amikor idén kitűztük úti célunknak Brugget, akkor akaratlanul is nagy elvárások alakultak ki bennem.

Na oké, de hol a francban van Brugge?

Vegyük elő a kedvenc teásbögrénket!

Forrás: Pinterest

Sziasztok Fecnikukkolók!

El sem merem mondani, hogy Kykkytől mikor kaptam a következő kihívást, mert nagyon szégyellem, amiért csak most jutott rá időm, hogy kitöltsem. Igyekszem azzal nyugtatni magamat, hogy most van ősz, most igazán aktuális elővennünk a kedvenc teás bögrénket és a különleges teáinkat.

Lássuk, milyen teafüveket rejteget ez a kihívás!

Az MBTI-típusom

Sziasztok Fecnikukkolók!

Nem régen olvashattátok a válaszaimat az Alternatív érettségi tagben kiválasztott kérdésekre. Az eredeti kérdéssorban (amit IDE kattintva megtaláltok) felfedeztem egy olyat, amire végül azért nem válaszoltam a kihívás során, mert úgy gondoltam, ez megérdemel egy saját bejegyzést. Ebben esett szó ugyanis az MBTI-típusról.

Forrás: Pinterest

Tíz év neked mire lenne elég?

Sziasztok Fecnikukkolók!

Forrás: Pinterest

Nem olyan régen találkoztam egy megdöbbentő, elkeserítő, sőt, egyenesen rémisztő hírrel. Miért szeretnék erről beszámolni nektek? Mert nem mehetek el e mellett szó nélkül. Egyszerűen képtelen lennék rá. Nem sok nagy dolgot tehetek, de legalább annyit meg kell tennem, amennyire önerőmből képes vagyok.

Így tehát első sorban beszélni fogok róla.

A téma kísértetiesen emlékeztet Az Elhagyott című történetemre. IDE kattintva elolvashatjátok a regényre "megépített" világ alapjait, úgy talán érthetőbb lesz, miért is ez jutott egyből eszembe. Bármennyire is furcsán hangzik, ezúttal azonban nem örültem ennek a hasonlóságnak. Egy efféle "jóslat" megvalósulásának senki nem örülne.

Miről is beszélek? Olvass tovább!

Alternatív érettségi tag

Sziaszok Fecnikukkolók!

Úgy érzem, mintha évekkel ezelőtt történt volna, hogy egyik nagyon kedves blogger társam, Lia kihívott egy újabb tagre, amit ezúton is köszönök neki! :)  IDE kattintva elolvashatjátok az ő válaszait is. Nos, a valóságban mindössze "csak" pár hónapja történt a dolog, azt viszont tény, hogy az érettségin már jó ideje túl vagyok.

Az eltelt idő ellenére tisztán emlékszem még a rajtam eluralkodó izgalomra és páni félelemre az érettségire való felkészülés időszakából. Akkor szerettem bele a kávéba - amiről azóta sem tudok leszokni -, akkor jöttem rá, hogy én csak úgy tudok eredményesen tanulni, ha saját jegyzeteket készítek, és pont ebből fakadóan akkor volt utoljára ínhüvelygyulladásom. Akkoriban mindenki, aki már túl volt ezen a megmérettetésen csak azt hajtogatta, hogy milyen gyorsan túl leszek rajta, és utólag nevetni fogok magamon, amiért ennyire féltem tőle. Utáltam, hogy ezt hallom mindenkitől, de bármennyire is fáj, be kell vallanom, hogy igazuk volt. Visszatekintve már nevetek az akkori lázas készülődésen vagy azon, hogy szinte aludni sem tudtam - bár ez lehetett a kávétól is, azt hiszem. :D

Amikor megláttam a tag címét, akkor egyből eszembe jutottak az akkori érzések, ám ezúttal inkább megmosolyogtattak az emlékek, mintsem hogy pánikolni kezdtem volna tőlük. Ebben a kihívásban a legjobb, de egyben a legnehezebb dolog szerintem az volt, hogy adott választási lehetőséget. Meglepően nagy dilemmát okozott kiválasztani a kérdéseket, de igyekeztem olyanok mellett dönteni, amikhez hasonlóak még nem voltak. Így talán most újabb oldalamat ismerhetitek meg. ^^

Lássuk, ezúttal milyen "tételeket" húztam!

A Gabaldon varázslat

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az olvasás nem csak kellemes, megnyugtató, de hasznos unaloműző tevékenység is. Miért? Megismerhetsz új embereket, szokásokat, tájakat, sőt egész világokat. Az, hogy ezek néha nem valóságosak, elég mellékes, aprócska részlet.

Azonban úgy gondolom, hogy vannak bizonyos terjedelmek, amik még a legelvakultabb könyvmolyokat is elbizonytalanítják néha. Egy ezer oldalas regénynek nem csak a hossza, de már a súlya is elég figyelemreméltó, és nagyon jó történetnek kell lennie, ha végig le akarja kötni az olvasóját.

Én magam kisebb sokkot kaptam, amikor megláttam, hogy Diana Gabaldon Outlander kötetei hány oldalból is állnak, de aztán történt valami. Valami varázslatos.

Writer's book tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Egyre csak szaporodnak a teljesítetlen kihívások a virtuális polcomon, úgyhogy ismét elérkezettnek láttam az időt, hogy egyet levegyek a helyéről, leporoljam és az "elvégzett" kupachoz tegyem.

Ezt a taget - mint ahogy azt a legtöbb esetben :D - Morotól kaptam, aki immáron Hana névvel háborúzik tovább Nessával a híres tag-háborúban! Ennek egyik következménye a Writer's book tag, ami nagyon ötletes kérdéseket tartalmaz. Olvassátok el Hana válaszait is IDE kattintva.

És akkor lássuk, én milyen válaszokat adtam:

Henna Traveller Tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Úgy tűnik az utóbbi időben megszaporodtak a különböző kihívások. Ennek én nagyon-nagyon örülök, bár tény, hogy még mindig el vagyok maradva néhány teljesítésével. Viszont ezek szórakoztató játékok, amik nagyon kreatívak szoktak lenni, továbbá elősegítik, hogy egy kicsit még jobban megismerjük egymást ebben a bloggervilágban.

A mostanában kapott kihívások az írásról, olvasási szokásokról, nyaralási élményekről, könyvekről szóltak, azonban úgy gondoltam, hogy egy témakör számomra még hiányzik. Nem pánikoltam túl sokáig, arra jutottam, hogy ha nincs, hát csinálok én!

Szóval szeretném minden kedves Fecnikukkolónak bemutatni a Henna Traveller Tag-et!

Nem is szeretném tovább húzni az időt, úgyhogy útnak is indítom a kihívást! Kattintsatok tovább a szabályokért! ;)

Lessünk át a sötétebb oldalra is!

Sziasztok Fecnikukkolók!

Mostanában - szerencsére - kissé nagyobb hangsúlyt kaptak az utazással kapcsolatos bejegyzések. Azért írtam, hogy ez jó dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy az utóbbi időben ismét lehetőségem volt eljutni csodás helyekre.

Sokszor mondom, hogy egy utazás alkalmával az ember koncentráljon a jó dolgokra, legyenek bármilyen aprók is azok, mert akkor ezeket a szép emlékeket raktározza el. Márpedig sokkal jobb, ha egy ilyen kalandra pozitív élményként tudunk visszagondolni. Elvégre azok a problémák, amik az út során felmerültek, az időtől megkopnak, majd teljesen el is tűnnek, ha igazán úgy akarjuk.

Ám a jelenben, amikor ott gubbasztunk a szállodai szobánkban, ami közelébe sem ér a foglaláskor látott képek mutatta pompának, akkor azért lefelé konyul a szánk. Márpedig ilyen és ehhez hasonló negatív tényezők is az utazás velejárói. NINCSEN olyan, hogy "hibátlan" vagy "tökéletes", a kérdés csupán az, hogy képesek vagyunk-e felülkerekedni ezeken, és már csak azért is jól érezni magunkat!

Én igyekszem minden esetben e szerint hozzáállni a dolgokhoz, viszont úgy gondoltam, hogy akkor vagyok hozzátok teljesen őszinte, ha egy kicsit mesélek nektek a kellemetlen dolgokról is.

Uzsidoboz és Soplica

Saját fotó

Sziasztok Fecnikukkolók!

Nem is olyan régen elmondtam a saját öt indokomat, amiért szerintem legalább egyszer érdemes elutazni régi szomszédainkhoz, a lengyelekhez. Aki esetleg lemaradt volna erról a bejegyzésről IDE kattintva elolvashatja.

Annak az írásnak is az adta az ihletet, hogy épp Krakkóba készültem egy "kisebb" baráti társasággal. Nos, most annak a hosszú hétvégének az élményeit szeretném elmesélni... már amelyik publikus persze. :P

A hét írói főbűn

Sziasztok Fecnikukkolók!

Korábban a nyári tagnél már említettem, hogy több kapott kihívás is csak arra vár, hogy legyek oly kedves és válaszoljam már meg őket. A hét írói főbűn is ezen reklamálók közé tartozik, de nagy szerencsémre a "gazdája", azaz akitől kaptam, Moro nem követi a tag példáját és nem reklamál, amiért ennyire megcsúszok ezekkel. Gondolom, a háborúskodás elvonja a figyelmét. :P :D

Akárhogy is, most végre sikerült időt szakítanom arra a bizonyos hét főbűnre. Már a címe is megfogott, mert merőben más, mint az eddigiek. A kapott kihívások nagy része kedves, vidám és kreatív, úgyhogy jó egy kicsit elhagyni a szivárványos ösvényt, tiszta vizet önteni a pohárba és megmutatni a csontvázakat a szekrényben.

Moro azt rótta fel bűnömnek, hogy a Sagittarius című történetemmel (amit a Csillagtörténetek blogomon IDE kattintva megleshettek) a tervezettnél sokkal lassabban haladtam. Vagyis, szedjem már össze magam és fejezzem be! :D Abszolút jogos a követelés, az ihlet a nyáron valamiért elhagyott - gondolom beleveszett az ezernyi más programba. Azonban Moro "fenyegetése" abszolút hatásosnak bizonyult, ugyanis időközben a Sagittarius első részét sikeresen befejeztem. Juhú!

Ennek ellenére természetesen a kihívást teljesítem, úgyhogy lássuk is azokat a szabályokat és kérdéseket!

Öt ok, amiért érdemes Lengyelországba látogatni

Sziasztok Fecnikukkolók!

Holnap ismét útnak indulok egy nagyobb baráti társasággal, és a hosszú hétvége idejére megpróbáljuk a Krakkó nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Már alig várom, a mostani sorok is a pakolás közé beiktatott, jól megérdemelt szünet alatt születnek meg.

Eszembe jutott ugyanis, hogy immáron negyedszer látogatom meg ezt csodaszép lengyel várost, mégis képes vagyok olyan izgatottsággal várni az eseményt, mintha először mennék abba az irányba. Már egyszer született egy Lengyelországról szóló bejegyzés, hiszen a legutóbbi szilveszteremet is ebben a tündérországban töltöttem, de úgy gondoltam, összeszedem nektek, hogy én miért is imádom ezt az országot. Aki eddig nem kapott kedvet a meglátogatásához, remélem ez után majd fog! :P 

Lássunk öt okot, hogy miért is utazzatok Lengyelországba!

The Sunshine Blogger Tag, avagy a Napfényes nyári tag

Sziasztok Fecnikukkolók!

Szégyenszemre augusztus közepén jutok el odáig, hogy a nyári tag kihívásokat teljesítsem! Hát, nem siettem el, ez tény, de igaz, hogy azért még éppen időben vagyok. ;) Remélem kihívóim, Nessa és Lia nem orrolnak meg rám nagyon, amiért így elmaradt a kérdéseik megválaszolásával.

Mivel mostanában egy bizonyos tag-háborúnak, pontosabban annak két főszereplőjének, Moronak és Nessának köszönhetően megszaporodtak az ilyen kihívások, ezért számtalan vár még arra, hogy teljesítsem, de azért mindet egyszerre nem akarom a nyakatokba zúdítani, úgyhogy kihívóimtól is türelmet kell kérnem, amit bízom benne, hogy meg is kapok. ;)

Viszont most lássuk a nyári taget, amit még addig teljesíteni szerettem volna, amíg még egyáltalán nyár van. :D 

A két kihívóm oldalát az alábbi linkekre kattintva éritek el:

Nessa: http://critichedinessa.blogspot.com/2018/07/napfenyes-nyari-tag.html

Lia: http://kacatos-doboz.blogspot.com/2018/07/the-sunshine-blogger-tag.html

Ezúton is köszönöm nektek, amiért gondoltatok rám, és ismét bocsánatot kérek, amiért ennyit késlekedtem vele. Viszont, lássuk a szabályokat!

Miénk volt a világ

Sziasztok Fecnikukkolók!

Aki korábban már járt erre fecnihalom felé, ő tudhatja, hogy szeretek az utazásaimról beszámolni. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy milyen sokat jelentenek számomra az utazások által nyert emlékek, hiszen talán a soraimból is kiszűrhető, hogy nagy örömmel mesélek róluk.

Nos, ez most sem lesz másként. Sokat utazom a családommal és családi barátokkal. Szerencsés vagyok, hogy erre lehetőségem van, és ezért végtelenül hálás is vagyok. Ám amikor a barátaival kel útra az ember, az valamiért mégis teljesen más.

Az utazás szeretete, a miatta érzett izgatottság, a begyűjtendő szép emlékekért szomjazó lelkem ugyanazt az érzést keltik bennem minden egyes alkalommal. Viszont amikor baráti társasággal utazom, akkor mindehhez társul egy plusz érzés. Egy plusz öröm, egy plusz adrenalin löket, mert tudom, hogy legnagyobb szerencsémre a barátaim is pont olyan lököttek mint én, és így nagyobb eséllyel jöhet szembe egy kiszámíthatatlan, jó program, ami természetesen kihagyhatatlan, hiszen örök emlékekkel szolgál majd.

Ilyen érzésekkel indultam útnak barátaimmal Horvátországba.

Nem itt és nem most

Sziasztok Fecnikukkolók!

Az írás az önkifejezés egyik kreatív formája. Még ha nem is éppen magamról írok, a stílus, a szóhasználat, a történetszál továbbszövése, az alkotott karakterek mind-mind arról suttognak, hogy ki is vagyok én.

Nos, azt talán nem is csak halkan mondják a leírt szavak, hogy milyen álmodozó is vagyok. Ez - azt hiszem legalábbis - meglehetősen egyértelmű jellemzőm. Mindig úgy gondoltam, hogy az álmodozás hasznos, hiszen ez segít abban, hogy gyermeki énem, az örök kíváncsi, a még romlatlan lelkű kis lurkó életben maradjon bennem. Ezt tulajdonképpen huszonhat év után sem tudnám megcáfolni. Ám ennek ellenére azt is megtanulhattam, hogy soha semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Nagyon ritka, amikor valami minden kétséget kizáróan sorolható az egyik kategóriába.

A sorozatok meg én

Sziasztok Papírfecnik!

Henna vagyok és sorozatfüggő! Bizony, azt hiszem a generációnk egyik tipikusnak mondható problémája ez, és én sem maradtam ki belőle. Immár annyi sorozatot kezdtem el, hogy külön írnom kell, hogy melyiknél hányadik évad hányadik része következik, hogy ne veszítsem el a fonalat.

Imádom a könyveket. Miért? Mert egy olyan világba kalauzolnak, ami izgalmas, tele kalandokkal és mesés tájakkal. Ugyanezért miért ne szerethetném a sorozatokat? Azok, akárcsak a könyvek, remek ihletadók az íráshoz is, úgyhogy nem is bánom, hogy ez így alakult. Azt azonban tudni kell, hogy nagyon vegyes az ízlésem ezen a téren is.

Sok olyat megnézek, ami lehet, hogy nem a legfelkapottabb, de ha számomra a sztori vagy akár egyetlen karakter érdekesnek bizonyul, akkor teszek a kritikákra. A sorozatokkal is úgy vagyok, mint egy jó könyvvel: ha elkap a hév, akkor képtelen vagyok "letenni" addig, amíg a végére nem érek. Persze, amikor ez bekövetkezik, sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett. Így meg ez.

Mivel az elmúlt napokban ismét találkoztam egy olyan sorozattal, ami abszolút lekötötte a figyelmemet, eszembe jutott, hogy nektek is összeszedek néhány olyan sorozatot, amiket az évek során nagyon megszerettem.

Könyvmolyok booktage

Sziasztok Fecnikukkolók!

Moro jóvoltából ismét elért hozzám egy booktag, amelynek lényege a korábbiak szerint az, hogy a kapott kérdéseket megválaszoljuk. 

Köszönöm, drága Moro, hogy ezúttal is gondoltál rám! :)

Nos, nem is szeretném tovább húzni a szót: lássuk azokat a kérdéseket!

A magad ura vagy? De jó! Vagy mégsem?

Sziasztok Fecnikukkolók!

Már a bejegyezés legelején szeretném leszögezni, hogy IGEN, ha a magad ura vagy az igenis jó dolog! Azonban ez sem fekete vagy fehér. Számos előnnyel, de néhány hátránnyal is jár. A minap sajnos az utóbbi kategóriába sorolható esemény történt velem, ami tulajdonképpen ennek az írásnak az elindítója is volt.

Talán már írtam róla, hogy immár két éve egyedül bérlek egy kis panel lakást. Tíz emeletes épület magasföldszintjén élek. Van egy picike hálóm, egy még kisebb fürdőm, illetve konyhám, és egy meglehetősen tágas nappalim, és a lista végére egy előszobát is tudok sorolni. Szóval elég király hely, ami azt illet, és én imádom is! Hajlamos vagyok elég gyorsan eldönteni, hogy az adott tárgy - vagy akár ember - tetszik-e nekem vagy sem. Ha nem, akkor nem rabolom vele a saját időmet. Ha igen, akkor viszont a végletekig kitartok. Pontosan így vagyok a saját mini birodalmammal is. Eddigi életem során több, mint hússzor költöztem - nem viccelek! Szóval az, hogy az elmúlt két évben nem tettem, az maga a csoda! Ez nem lehetne így, ha nem szeretnék itt élni.

Ám el kell keserítselek Fecnikukkoló, mert a mostani bejegyzésben ennyi bekezdés jutott az "előnyök" résznek. Most szeretnék az árnyoldaláról mesélni, mert remélem, hogy ha kiírom magamból egyebek mellett a tegnap éjjel történteket is, akkor sokkal könnyebb lesz továbblépnem.